Csapó Katalin - Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

ÉLIÁS TIBOR: Dobos C. József, a halhatatlan cukrász - A Dobos-torta

is Dobossal rendeztették a fogadást, bált, vacsorát. Ezeket nevezhetnénk a mai „party service" ősének is. Dobos szorgalma és fölényes szakértelme mellett becsületességének köszönhette a hírnevét. Mindig azt hajtogatta, hogy igazi ínyesmester csak olyan emberből lehet, aki mindenről le tud mondani azért, hogy egyedül és kizárólag a konyhaművészetnek szentelhesse az életét. Szerelmese volt mesterségének, anyagot, fáradságot nem kímélve készítette termékeit, melyekkel Európa-szerte megbecsülést szerzett a magyaroknak. Egész Európát beutazta, és mindenhol tanult valamit - később minden jelentős városba eljuttatta a Dobostortát is. Előbb szállított rendszeresen külföldre süteményt, tortát, mint Kugler, vagy Gerbeaud. Gyakran expresszáruként adta fel, és a gondos csomagolásnak, a speciális fadobozkáknak köszönhetően a torták a rendeltetési helyre érkezéskor olyanok voltak, mintha azonmód, frissen készítették volna őket. Később már speciálisan kialakított hűtőládákban, társzekéren szállítva elégítették ki a megnövekedett igényeket. A láda ónozott bádoglemezből készült, dupla falába tört, sózott jeget raktak, és hermetikusan lezárták. így a Dobos-fadoDobos's pavilion. Those present cheered the royal couple, who were served personally by Dobos himself. They of course also tasted the latest novelty, after which another royal cheer erupted - this time in honour of the creator of the cake. Franz loseph of course soon made Dobos Purveyor to the Imperial and Royal Court. Another memorable episode occurred in the Dobos pavilion in the Városliget. Sándor Wekerle, then the Minister of Finance, had dinner and when it was time to pay for his meal the waiter brought out a bill for almost 12 Forints. Wekerle looked at it in surprise and then paid it while remarking: "Well, these prices aren't made for a poor Minister of Finance". A slice of Dobos Cake cost over three times as much as it would usually have. Despite this, instead of growing even wealthier through of the exhibition, Dobos in fact lost money, because he insisted on using only the most beautiful, most excellent and the highest possible quality products and spared no pomp and splendour from his guests. Well, 1 suppose quality and beauty didn't come free in those days either. It is interesting to see how many other things Dobos also dealt in. From the catalogue of the 1885 A Pozsonyi Helyi Iparkiállítás bronz plakettje, 1899 Bronze Plaquette from the Bratislava Regional Industrial Exhibition, 1899 87