Fazekas Éva: A fekete leves, a kávéfőzés története, időszaki kiállítás, 2010. április 23 - 2010. október 25, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazekas & Kimmel Gyűjtemény közös időszaki kiállítása (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
Saly Noémi: A KÁVÉCSERESZNYÉTŐL A FEKETE LEVESIG
után öt esztendővel, a kisebbikért aggódva): „Kérlek, oda haza is Józsefet szoktasd Serre, Кafera, most külön azért kültem neki egy Süveg Nádmézet, az Istenért kérlek, végy Кafet neki, szoktasd rá, inkább magad is igyál, kelletlen is, bizony félek, egy részeges rossz Ember leszen, és csakhamar Bethlen Mihály és a többi részeges báttyai után megyen..." Cukrot tehát Bécsből kell küldeni, ám a „végy Kafet neki" utasítás arra vall, hogy 1711-ben Erdélyben könnyen lehet kávét kapni, márpedig ha kínálat volt, keresletnek is kellett lennie. A harmincadköteles áruk 1714-es jegyzékének Fűszerszámokról szóló fejezetében a „cukor-kandli", „törökországi lágy nádméz" és egyéb csemegék között valóban ott sorakozik a „káfé". Nagykereskedelmi jelenléte kétségkívül a fogyasztás növekedését jelzi. A kávé, a kávézási kellékek és a kávéház magyar nevének kikristályosodása a korabeli levelekben, peregrinációs iratokban és naplókban követhető nyomon. A kávé szót magyar irodalmi műben (török szereplőkkei) Zrínyi Miklós írja le először (1645), a Szigeti veszedelem 3. énekének 26. és 29. szakaszában: Szkender, ha akarod, ketten együtt hállyunk, Meleg káué mellet ag szót kováchollyunk; [...] Vánkosra ketten ottan leülének, Egymás közt sok dologról beszélgetének. Káuét kicsin finchánból hörpölgetének... A kávéház szót A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint 1709-ben írják le először magyarul, ugyancsak török vonatkozásban. A tizennyolc esztendős Teleki Pál viszont már 1697. május 29-én följegyzi londoni kiadásai sorában: Royal Kofi Házban 0-0-10 (mármint tíz penny). A legényke láthatóan habozik, hogyan is kellene írni a kávé és a kávéház nevét: Co/i, Qoffi, Cofe, С ophe, Kofi, К ofe, К afe?; s ugyanígy: Cophe Haz, К afe H az, Cofi Haz, Kofi H az, kofi Haz, С ophi Haz, Kofi Ház? - vagyis anyanyelvi szókincsének egyik sem volt része: az itallal is, az intézménnyel is Nyugat-Európában ismerkedett meg. Hogy megszerette, az biztos, mert csészéket küldött haza, gondosan széna közé csomagolva. Vajon hány bírta ki az utat a rázós szekéren Hollandiától Erdélyig? De mire gazdájuk hazajött, talán már kávéházat is talált... És akinek nem tellett rá? A kávépörkölés és -főzés, most már nem kell bizonygatnunk, komoly szakértelmet igénylő, igazi tudomány. S bár a háziasszonyok elszántan igyekeztek megtanulni a fortélyait, ők is, a férjek is hamar belátták, biztos, ami biztos: érdemesebb szakemberhez fordulni. Utcai vándorkávésok, piaci kávéskofák, kis kávémérések és elegáns kávéházak szolgáltatták a nedűt, kinek-kinek pénztárcája, Franck pótkávés doboz, F&K gyűjtemény Box of Ersatz coffee "Franck" brand, F&K collection 27
