Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Hárs György - TRIÁL Vállalat

keresztül, ha nem jön be ez az üzlet, cserébe kérem a többlet egy részét. A baj az, hogy nem mondtam, mekkora részét. Végül nettó 19 százalék volt a többlet, ebből 1,5 százalékot ítéltek meg nekem, ami akkor 120 ezer Ft volt. 1986-ban ez nagyon komoly dolog volt. Az egyéves fizetésem volt ennyi, ha jól emlékszem. Érthető, hogy fontos volt nekem a kínai import. Egy importtárgyalás a Szovjetunióban kb. 4 napig tartott. Általában csak a két-három játékokkal foglalkozó külkereskedelmi céggel lehetett tárgyalni Moszkvában. A KONSUMEX-nek volt itt is kirendeltje, aki kijött elénk a repülőtérre, elvitt a szállásra, és megmondta, hogy mikor van az első találkozó, melyik cégnél. Addig szabadok voltunk. Odamentünk a megfelelő időre, és az éber tekintetű katonatiszt portások előtt vártunk, ameddig az emberünk, aki a mi kapcsolatunk volt, ráért. Nagy örömmel üdvözöltük egymást, hogy már megint eltelt fél év, mert egy évben kétszer találkoztunk. Beültünk egy tárgyalóba, persze tudtuk, hogy tele van poloskával mindenhol minden, de hát nem is beszéltünk soha kétértelmű dolgokról. Erre ők maguk is felhívták a figyelmet, hogy maradjunk a témánál, ha véletlenül elcsusszant valami. Ha tudtunk oroszul, ha nem, a KONSUMEX embere azért volt, hogy hűen, szolgai módon tolmácsoljon mindent. Ezt becsületükre meg is tették. Elmondták, hogy a kontingens mondjuk 11 ezer rubel. Kérdezték, hogy milyen árut szeretnénk venni. Mindig a Moszkviccsal indult a dolog, kellene 6000 darab. Rendben, mondták, Moszkvics autó 500, de tudnának adni dobfelszerelést, babát, elemes autót, másfél nap alatt utánanéznek, hogy mi mást tudnak, ezalatt mi is nézzünk meg, hogy mit tudunk változtatni. A kapott másfél nap alatt a másik két külkereskedőnél ugyanígy megfordultunk. Árkérdés sosem volt, az ár kötött volt. Tudtuk, hogy a köztársaságoknak volt szabad kapacitása időnként, és ha lehetett, akkor elmentünk egy körútra Tallinba, onnan Rigába, onnan Kijevbe ás vissza Moszkvába. Hihetetlen gyönyörűségeket gyártottak néhol, és ezekből engedtek át a kontingensre is. így aztán többnyire az orosz kontingenst túl is kötöttük ezek miatt a kirándulások miatt. Leginkább kétévente egyszer volt ilyen köztársasági út. Nekünk majdnem mindenre korlátlan meghatalmazásunk volt a tárgyalásokon, de sajnos nagyságrendi változások nem következhettek be. Akkoriban az import volt kb. a kétharmada a forgalomnak és egyharmada a hazai gyártás. A hazai játékgyártás a háború előtti időkhöz képest drasztikusan visszaesett. Valószínűleg direkt vissza is fejlesztették a háború utáni időszakban, amikor azt a kevés meglévő anyagot nem akarták játékokra fecsérelni. Később, amikor már lehetett volna, a TRIÁL játékszállítóinak túlnyomó többsége háziipari vagy kisszövetkezet volt, és egy-két nagy, mint az Elzett, vagy Lemezárugyár később, és ezek mind egy bizonyos technológiát alkalmaztak, bizonyos anyagokra, és csak azokat készítették. Csak néhány a jellemzőbbek közül: volt egy elég nagy háziipari szövetkezet Pécsett, ami pl. búgócsigákat gyártott; volt Szegeden egy fémtömegcikk vállalat, ahol edényeket gyártottak; Dombóváron orvosi és háztartási gumikesztyűket gyártottak, és csináltak léggömböket is. A hazai játékfejlesztés - ahogy már szó volt róla - nagyban támaszkodott a külföldi ötletek adaptálására, koppintásra. Új dolgot kitalálni sem könnyű, általában csak mellékprofilként működő üzemek voltak, mindenkit kötött a rendelkezésére álló technológia is, amivel pl. csak eladhatatlan sok darabnál vált kifizethetővé egy játék ára, az exportképes minőség pedig ritka volt, és a kevés saját tőkéből esálg sem volt felvenni a versenyt akár csak egy NDK-s termékkel, amikor azt legtöbbször még államilag is támogatták. Ezek a körülmények teljesen viszszavetették az egész ügyet. Nekünk az volt annak idején az egyszerűbb, hogy ne kelljen egy olyan fejlesztésért raportra menni, amit mi indítottunk, és nem vált be, mert ez elég kemény szankciókkal járt, személyi felelősségre vonást is beleértve. Ennek ellenére adódtak lehetőségeink, de nagy szériákba senki nem mert belemászni. Amikor Rubik Ernő először megjelent a TRIÁL-nál, hogy gyártót szeretne találni a Bűvös kockához, még nem én voltam a játékosztály vezetője. Ha a gyártásban nem is 97