Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Deák László - Märklin látékbolt

bedolgozott még a Korbonics, aki házakat gyártott Gödöllőn, kis vasúti lámpákat gyártott Веке Gyula, vagy például alagutakat Pintér Tivadar, a Lenti Nitrokémiának a fönöke szállított, amiket még a papája kezdett el gyártani a háború előtt Liebner bácsinak. Ők minden évben 200 alagutat megcsináltak. Aztán Németh Pista bácsi a Népszínház utcából, Jeil Jóska Sashalomról, vagy pl. Lakatos Pista az apjával együtt transzformátorokat csinált és alakított át 110-ról 220 voltra, a Lakatos testvérek, akiktől a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum vagy 100 csak fából készült vasúti vagont őriz. Mi az alvázakat, lépcsőt stb. adtuk nekik. És persze olyan is volt, hogy Szilva Laci, az egyik beszállítónk annyira megijedt a mi államosításunk alatt, hogy az összes régi szerszámot az építkezésén bebetonozta. Mert Magyarországon bűnnek számított játékot csinálni az 1950-es években, ti. Rákosinak volt egy mondása, hogy „Magyarországot eladták játékért a háború elótt". Mi először fából készült elemes géppisztolyt csináltunk 1964ben, ami annak idején a BNV-n díjat nyert. A kereskedelemben nagy hiány volt, az egész országban nem volt megfelelő ellátás. A hiánycikkeket viszont jól tudtuk pótolni. Emellett a TRIÁL egy új üzlethálózatot nyitott az egész ország területén. Nem csak az áruházakban, hanem külön boltokat is létesített. Akkor már egy kicsit jobb ellátás volt talán az országban, mert ők hoztak be a SZU-ból játékokat, Bulgáriából mackókat, plüss állatokat. Az egész ország kezdett átalakulni. Mi is fejlődtünk. Itt volt vasútmodellben a PIKÓ, a TT, alkatrészt viszont nem lehetett kapni. Mi rögtön átálltunk, és síneket gyártottunk a TT-hez is, а „H0"hoz is, és ezzel lényegében a hiány pótolva volt. Én az 1960-as évektől ismerem jobban az egészet, mert én akkor kerültem az üzletbe kiszolgálni meg javítani először délutánonként, vagy a karácsonyi szezonban este is. Volt olyan szezon, amikor 1500 játékotjavítottam. Aztán 1968-ban Amerikába, az ENSZ-hez hívtak egy sofőri állásra, de a nagybátyám azt mondta, hogy „szó sem lehet róla, holnap itt kezdesz!" így lettem a boltnak 1968. december 1-től állandó tagja. Megérte. Mai napig is azt mondom. Persze a magánkereskedő nem importálhatott, csak a külker cégek. Ezért szükségünk lett volna a TRIÁL-ra. Ez is csak barátság kérdése volt, mert nem mindenki mehetett be hozzájuk vásárolni. Ha jól emlékszem, meg volt szabva, hogy inkább az állami boltokat kellett kiszolyálniuk és a magánüzleteket visszaépíteni. A nagybátyám próbált meg először tőlük vásárolni, de sajnos egy hibát elkövetett. Vitt egy csokor virágot az akkori vezető hölgynek, aki ezen megsértődött és nem adott árut. Elment a bátyám, neki sem sikerült. Ott volt a december, és nem volt áru az üzletben. Már csak sínünk volt, mert azt mi gyártottuk, de nem volt vasúti vagonunk. Végül meg kellett próbálnom nekem. Sikerült. Onnantól folyamatosan mindenkivel, aki jött utána, összebarátkoztam, jóban voltam, egészen addig, míg a TRIÁL létezett. Sok magánjátéküzlet persze nem volt, viszont rengeteg trafik. A trafikok nemcsak a trafikáruból éltek, hanem azokból a különböző műanyag játékokból, amiket kisiparosoktól és kisebb cégektől meg tudtak venni. Rendes nagykereskedelem sokáig nem volt. Ezen valamennyit segített, amikor a SKÁLA megnyitotta a tatabányai raktárt. Ott már lehetett vásárolni, ha valaki ismerte az utat. Az árrés nagyon kevés volt. Általában 8-11 százalékot adtak. Akkor kötött árak voltak Magyarországon, amit nagyon ellenőriztek. Kemény volt, habár az adózás könnyebb volt -10-12 százalék SZTK-k voltak. A '70-es évek elejétől tehát így ment ez lényegében 20 évig, és a TRIÁL-lal elég komoly forgalmat bonyolítottunk le, volt külön engedélyünk. Kaptunk külön Matchboxot és LEGO-t is, egy bizonyos mennyiséget. Később, kb. a '80-as évek elejétől pedig már működött a Mázsa utcában a nagy raktáruk mellett egy nagykereskedelmi raktár is, ahol kiszolgálták a kereskedőket. A lényeg, hogy minden összeköttetés kérdése volt, ezen múlott, hogy ki mit kapott. Ezért én a TRIÁL minden raktárában (a Népszínház utcában, a Nyugatinál, a Mázsa utcaiban) összehaverkodtam a főnökökkel. Hozzánk sok ember bejárt vásárolni. Komoly emberek, komoly beosztásban is, mert a vonatokat mindenki szerette. Ráadásul a Márklin megjelentette a mini 108