Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Deák László - Märklin látékbolt

Deák Lásiló cégvezető, 1970-es évek László Deák owner of Marklin shop, around 1970 szonyommal!" Másnap megjelentek nála, és elvették az üzletet. Összesen egy dolgot adtak ki a telerakott karácsonyi üzletből, egy feszületet. Semmi mást. Két évig a Ferenc körúti lakáson játékjavitással foglalkozott a nagybátyám, és akkor jött Nagy Imre első fellépése 1953-ban. Rögtön kapcsolt, és a mellettük megmaradt öreg órás segítségével, akihez bejelentkezett albérlőnek, újból megkapta az engedélyt, és vissza tudta igényelni a szomszéd helyiséget, majd utána az eredeti üzletet is. Volt egg nyugdíjas barátja, Gombos bácsi, aki besegített neki. Utána a bátyám került a boltba, amikor 1957-ben leszerelt. A bedolgozók is megmaradtak. Karácsonykor mindig volt kisegítő az üzletben, aki a munka mellett bejött, és ott dolgozott egy hónapot, mert szükség volt rá. Ez egészen a rendszerváltásig működött így. 1953-tól tehát újból elindult a bolt, sőt az anyagbeszerzés még javult is. 1956 után ugyanis a kirakott katonák, ávósok vagy vendéglősök lettek, vagy műanyag-iparengedélyt kaptak a legtöbben. Ezek az emberek elkezdtek gyártani különböző játékokat. Voltak közöttük ügyesebbek is, és volt, akinek volt lehetősége külföldre kimenni, vagy a sportolókat megbízta, hogy hozzanak be mintákat, és idehaza ezeket leutánozták. A Pénzverde megjelent 1956 végén, 1957 elején a vasútjával, amit 1960-ig gyártott. Előtte a MEJA nevű hangszer és mechanikai vállalat szintén gyártott már vasutat. Ezeket a termékeket mind árulták már az üzletben. Egész jól ment, még saját műhelyt is indítottak, ami a MARKLIN gyár engedélyével - mivel importálni nem lehetett - alkatrészeket és kisebb dolgokat gyártott. így elkezdtük a „0"-s vasutat gyártani. Először csak kocsikat, síneket, később már mozdonyt is. Ez működött egészen 1962-ig. 1962-ben az NDK-t ráállították a modellvasút-gyártásra. Igaz, hogy Magyarországon is volt közben újra egy ideig modellvasút-gyártás - Tatabányán a MIKROLIN -, de mivel szakosítva lettek a KGST-ben a szocialista országok, hogy ki mit csinálhat, az itthoni gyártást megszüntették, és az NDK-ból importált a TRIÁL, vagy működött a „zsebimport". Sok jó ember dolgozott az NDK-ban és Olaszországban, akik ott bevásároltak, mert sokkal olcsóbb volt a játék, behozták, eladták, mi megvettük és adtuk tovább. Így működött a kereskedelem. A '60-as évek vége felé megjelentek a komolyabb játékgyártók itthon, az Istvánffy, a Genáth, a Schrenk Karcsi és akkor elkezdődött a mozgó játékok (pl. bőgőstehén) gyártása, így volt már más is, nem csak NDK import vagg a Lemezárugyár. Ezek a mesterek olyan modellvasutat készítettek, ami egy az egyben megegyezett a MÄRKLINnel. Ilyen volt többek között a Vörös órás, aki megöntötte a magyar mozdonyokat rézből, és megcsinálta hozzá a szerkezetet is. Vagy Széplaki a VIII. kerületi Visi Imre utcában olyan HO-s vasúti kocsikat gyártott, hogy mindenki a csodájára járt. Aztán 107