Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)
BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Tamás Györgyi - KONSUMEX
voltam -, mint amit elvártunk volna. Közismert, hogy mi volt a helyzet a kockával. Nem volt védett, a Távol-Kelet gyártotta. Azt gondolták, hogy a játékexportot majd a kocka megmenti. Csillagászati számokat reméltek, hogy micsoda export felfutás lesz. A játék főosztály vezetőjeként személyes kudarcnak éltem meg, hogy a kocka és a kocka utáni termékek nem hozták meg a sikereket, és az a csapat, aki az én vezetésemmel ezen a főosztályon dolgozott, nem vált sikeressé. Úgy éreztem, hogy én is hibás vagyok abban, hogy nem tudunk elérni többet. A kockával kapcsolatos események után csinált a KONSUMEX egy játékpályázatot. Nem bírtuk elviselni, hogy a kocka után nem jött semmi. Mert Rubik Ernőtől jött még a kígyó, de nem volt sikeres, pedig kijutott Amerikába. A pályázaton a Babilon henger volt a legsikeresebb a játékok közül. Nem bírtuk eladni. Egg extázist nem lehet fenntartani. A lemenő ágba várta volna el a cég felső vezetése, hogy oda majd mi beférkőzünk újabb termékekkel, és majd megőrjítjük a világot, Magyarország pedig játékexportőr nagyhatalom lesz. Ez nem következett be, ami nagyon elkedvetlenített. Ez vezetett ahhoz, hogy én aztán 1985-ben megelégeltem ezt, és a magánéletemben is bekövetkezett változások miatt eljöttem a cégtől. Ha a játék főosztályra nem tesznek át engem (mert nem az én döntésem volt), akkor talán sosem jövök el. Ettől függetlenül az importot azért lehetett csinálni, és mindenki azt gondolta, hogy az importnak inspiráló jellege lesz az exportra nézve. Ez elméletileg így igaz, de ha nincs nekünk akkora üzemünk fröccsöntő kapacitással, mint ami kellett volna, vagy nincs elég faipari kapacitás, akkor hová futhatok, ha egy BRIOval akarom felvenni a versenyt? Akkor mit volt egyszerűbb csinálni, mint a BRIO játékokat megvenni. Ez csak a fajátékokra egy példa. És ahogyan a határok kinyíltak, úgy keletkeztek az egyre nagyobb igények. Tulajdonképpen ez eljutott aztán egyfajta irányítói szintig, és belátták, hogy erre szükség van. Fekete János egy a halálakor nemrég megismételt interjúban el is mesélte, hogyan döntött Kádár az б tanácsai alapján a hitelfelvétel mellett, hogy Magyarországból egy kicsit izgalmasabb piacot lehessen csinálni. Persze ók a növekvő termelésből származó haszonból gondolták a hitelek kamatait visszafizetni. Valójában tehát ez politikai döntés volt, hogy a magyar emberekhezjussanak el a nyugati áruk. Mi csak örülni tudtunk a keretek növekményének, és a legkülönbözőbb gazdaságossági számításokat, ár-összehasonlításokat tudtuk csatolni ahhoz, hogy érvelni, lobbizni lehessen mellettük. Ideológiát mindenre lehet találni anélkül, hogy ez politika lenne. Ahhoz elég jófejű közgazdászok voltunk. 1985-ben, amikor én eljöttem, már 1000 fős volt az érkezésemkor százfős cég. A KONSUMEX akkor a Károly körúton volt, a Gerlóczy utca sarkán, egy lakóházban. A cégnek annyi pénze lett az importbonyolításokból, hogy tudtak maguknak építeni egy irodaházat a Május 1. út és a Hungária körút sarkán, a METALIMPEXszel közös telken. Aztán visszazsugorodott a cég, és tulajdonképpen a székház maradt a vagyona, de ez már az a történet, aminek a részleteit én nem éltem meg a KONSUMEX-nél, mert ez 1985 után volt. A '90-es évektől a külkereskedelmi vállalatok átalakultak vagy felosztódtak több részre, értelemszerűen a piac liberalizálásával a KONSUM EX funkciója is megszűnt. Volt benne egy csomó szaktudás, amit különféle kooperációk kialakításához, bérmunkákhoz, aktív/passziv bérmunkákhoz fel lehetett használni. Igazából ennek a cégnek akkor nagyon lefelé ment már. 105
