Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Tamás Györgyi - KONSUMEX

szerre. Egg kicsit lehetett ebben az ügyben lobbizni. Ha jött egy sportesemény, amire nagyon kellett népszerűsiteni a sportot, akkor azon a vonalon a sport kapott egy kicsit többet. így működött. Ezen kívül voltak egyedi dollárkeretek, mint pl. emlékszem, hogy ha a Zeneakadémiának valami nagyon értékes hangszerre volt szüksége, akkor azt nem az iskolai hegedűk mellett vették meg, hanem arra akkor külön volt pénz, de azért azt is a TRIÁL-nál bonyolították. A TRIÁL vállalat hirdetése, 1977 Advertisement of TRIÁL, 1977 Az üzleti kapcsolatok szempontjából, így a TRIÁL-lal is természetesen kéngszerpálgán dolgoztunk. Igyekeztünk ezeket a kapcsolatokat a kényszerpályán túl kellemessé, elfogadhatóvá tenni. Mindig mindenben megegyeztünk. Később, az 1990-es évek felé pedig a KONSUMEX-nek és minden külker vállalatnak életkérdés volt, hogy jóban legyen a belföldi partnerével, mert az már partnerválasztási jogot is kapott. Tulajdonképpen a dollárkeretet az importra neki cimezték, és ha akarta, el tudta vinni máshová, és bizonyos bizományosi jutalékért le tudta bonyolítani máshol. Nem komolyan került erre sor, mert elég okos volt mind a két vonal ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot megfelelőképpen kezelje. Kifelé a kapcsolataink úgy jöttek létre, hogy bár igyekeztünk a kollégáimmal nyitott szemmel járni külföldön, de leginkább az történt, hogg a bécsi nagykereskedők, akik Ausztriában egyegy árucsoport behozatalával foglalkoztak (ott sem volt sok gyártás) továbbhozták az áruajánlatokat Budapest felé. Persze később rájöttünk mi is, hogy a bécsi kereskedők kikapcsolásával olcsóbban jutnánk áruhoz, de ez nem volt mindig egyszerű, hiszen ezek a cégek valamilyen szintű megállapodásokra törekedtek a termelőkkel, el nem ítélhető módon. És ezeket a megkötött megállapodásokat, legyenek azok szóban vagy írásban, azért a jó nevű nyugati cégek tiszteletben tartották. Mi meg, KONSUMEX-es, erőlködő, ügyeskedő, büszke kereskedők a dollárkerettel a zsebünkben megpróbáltuk ezeket kikapcsolni. Hellyel-közzel sikerrel, de általában inkább csak nagyon lassan lehetett a bécsi jutalékot eliminálnunk. Ritkán alakult úgy a helyzet, hogy megjelent pl. nálam a MATTEL embere Amerikából, aki egy erdélyi származású magyar, és letette az asztalomra a pónit. Beleszerettem, és azt mondtam, hogy ezt megpróbáljuk importálni. S akkor fel is építettük ezt az üzletet. Ilyen ritka volt. 1970-75-től már eszméltünk annyit, hogy próbáltunk a saját lábunkra állni. Nem is sikerek nélkül. A bécsieknek viszont az volt az előnyük, hogy bejöttek Magyarországra, elmentek a belker vállalatokhoz, tudtak magyarul, és már felkeltették az igényt, így a TRIÁL már tudta, hogy mit szeretne, mire a KONSUMEX-hez jött. Az árra az ember logikusan azt mondaná, hogy ez a termelő ár, ennyi a költségrárakódás, megnézem, hogy egy hasonló terméket mennyiért lehet a piacon kapni, és akkor megnézem, hogy hogyan és mint tudom eladni. Az induló 103