Tészabó Júlia - Török Róbert - Demjén Bence: „A Babatündérhez”, a budapesti játékkereskedelem története, 2009. november 20 - 2010. június 7 időszaki kiállítás (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

BESZÉLGETÉS EGYKORI JÁTÉKKERESKEDŐKKEL - Hárs György - TRIÁL Vállalat

Szépen eladogatták a legértékesebb üzleteket. Ez volt az, amiben nem akartam részt venni. A TRIÁL alapvetően nagykereskedelmi vállalat volt, ezért az értékesítés zömmel az üzletek kiszolgálását jelentette. Kát alappillére volt ennek a tevékenységnek, a két árubemutató: a húsvéti tavasszal és a karácsonyi szeptemberben. A kiállításoknak, expóknak más célja volt, azokon a fogyasztónak, a végfelhasználónak kellett megismernie a választékot. Nem annyira az eladási marketing, mint inkább PR és termékismertetés volt a céljuk. Ezeken egy-két kivételt leszámítva érdemi tárgyalások nem folyhattak, nem is volt rá idő, inkább a jó együtt evés-ivás, vállveregetés jegyében zajlottak. Havonta tartottunk tájékoztatókat az értékesítő embereinknek, instruktorainknak, hogy milyen termák várható pontosan, hogy néz ki, mennyibe fog körülbelül kerülni. Mindnek egg vagy két megye kereskedése zajlott a kezében, általában megyeközpontú volt a felosztás. A megyehatárok elég komoly határokat jelentettek a továbblépésben. Az instruktorok hetenként eljöttek beszámolni, kéthetente pedig elszámoltak. Felhatalmazásuk volt a területükhöz tartozó üzletektől felvenni a rendeléseket. Akkor nagyon sok mindent könnyen rá lehetett beszélni a boltosokra, mert szinte semmi nem volt, csak amit az instruktor biztosított neki. Ezek a srácok nagyon okosak voltak és taktikusak. Ami nehezen volt megoldható, azt meg is mondták őszintén, vagy ha más véleményük volt, azt is. Mert ők holnap is és holnapután is visszamentek oda, és nem verhették át a kuncsaftokat. Ezért aztán ők a saját kapcsolataikat úgy építgették, mint mi a beszerzés oldaláról. A vidéki üzletek is ugyanúgy, mint minden más, alapvetően két pilléren álltak: a megyei állami kiskereskedelmi vállalaton és a szövetkezeti láncon, a SZÖVOSZok, Szövetkezeti Áruházak, szövetkezeti boltok és áruházak rendszerén. Ezek később hozzácsapódtak a SKÁLÁ-hoz, az már egy másik világ volt. Amíg a SKÁLA önálló importja meg nem alakult és meg nem erősödött, addig azért oda is nagyon figyelni kellett. Egyensúlyt kellett tartani. Békéscsabán volt egy kritikus helyzet pl.: az Univerzál Állami Vállalat és a Békéscsaba és Vidéke Áfész állandó konkurenciaharcban álltak, és bár jóban volt a két vezér, mégis megfojtották volna egymást egy kanál vízben, hogy három darab Matchboxszal több jusson nekik az elosztásban. Ezeket valamelyest próbáltuk csillapítani, mert nekünk a harc nem volt jó. Inkább két-három havonta, mikor már főosztályvezetőként hozzám tartozott az értékesítési rész, az értékesítési vezetővel lejártunk ellenőrizni. Elmentünk a partnerekhez, szépen végigbeszéltünk mindent, nyitnak-e új boltot, mi lesz vele, van-e személyi változás. Terveznek-e szűkítést, bővítést, megágyaztunk az üzletszerzőknek, elsimogattuk a problémákat. Ilyenkor mindig kaptunk egy kis lehetőséget arra, hogy kicsit módosítsunk, ha volt probléma. Ez volt gyakorlatilag dióhéjban az értékesítési munka, ami csak abból látszott, hogy a termék odakerült az üzletbe. A vevőt persze az érdekelte, hogy mikor jön meg a LEGO, a Matchbox. Voltak kritikus kiemelt problémák, amik folyton előjöttek vevői kérdésekben. Tartottunk vevőankétokat, bár szerintem nekünk ehhez nagykereskedőként nem sok közünk volt, de a vezérigazgató, aki a budapesti pártbizottságon dolgozott valamikor a kereskedelmi vonalon, úgy gondolta, hogy fontos az utca embere. Tehát tartottunk vevőankétokat, mindig valamelyik nagy játékboltban, legtöbbször a Hófehérkében. Nem szerettem részt venni rajta, és ha lehetett, lebeszéltem őket róla. A BNV-ről viszont nem lehetett soha lebeszélni senkit. A BNV egy különleges világ volt. Általában a propaganda terület fel volt hatalmazva, hogy készítsenek különböző látványterveket, ők művészi irányba vitték volna el a dolgot, mi pedig azt akartuk, hogy mutassunk árakat és termékeket. Erre a vezérigazgató kiválasztotta, hogy melyik terv tetszett neki, azt felépítették, és mire a BNV elindult, mindenki örült, és megkapta a jutalmát. Az évnek gyakorlatilag 3 nagy szezonja volt. Az első a húsvéti szezon volt, a második a nyári és a strandcikk-szezon, a harmadik a karácsony. E körül bonyolódott minden, az arányokra azt lehet mondani, hogy 75 százalék volt a karácsonyi forgalom, s másik 99