Harmati Gábor: Utasellátó 60 (Budapest, 2009)

Balogh Albert, prímás 1959-től 1985-ig volt az Utasellátó prímása. Akárki hozza szóba, felderülnek az arcok. Nem is emlegetik másként, csak ahogyan a felesége szólítja: Albertkém. Négyévesen fogott először hegedűt a kezébe, budapesti iskoláit kijárva tánczenész, majd katonazenész lett, aztán Kozák Gábor mellett muzsikált a Fővárosi Népi Zenekarban. A nagy pályaudvarok éttermeiben játszotta a szebbnél szebb melódiákat - a 70-es években a Keleti étterme nagyon elegáns zenés szórakozóhely volt! -, de játszott külföldön is. Fiatal muzsikusok sokasága nevelkedett a keze alatt. 77 esztendős, szereplésre már nemigen vállalkozik. Tehetségéről - és pályafutásáról is - mindennél többet elmondanak azok a méltató tudósítások, melyek a vállalat lapjában jelentek meg róla. „Balogh Albert tizenkét év óta áll az Utasellátó Vállalat szolgálatában. Ez idő alatt felváltva a Nyugati és Keleti pályaudvar éttermében muzsikált, jelenleg a Keleti pályaudvar közkedvelt prímása, immár négy éve, megszakítás nélkül. Hattagú zenekara élén estéről estére szórakoztatja nemcsak az átutazó vendégeket, hanem az odajáró törzsközönséget is. Műsorukon egyaránt megtalálhatók a magyar népdalok és nóták, verbunkosok, opera- és operett részletek, előadási darabok, bécsi, német, olasz, francia, szovjet és jugoszláv dalok. Műsorukat az együttes játékon kívül szépen színesíti még egy-egy hatásos cimbalom- vagy klarinétszóló. Balogh Albert nemcsak szűkebb munkakörében ismert; 1966 óta gyakori szereplője a Magyar Rádiónak, s hosszabb szerződésekkel megfordult Jugoszláviában, Svájcban, Nyugat-Németországban, Franciaországban és Hollandiában, sőt Európán kívül Kanadában és Libanonban is. 1973-ban »A Szocialista Kuitúráért« kitüntetésben részesült. Megkérdeztük Csörgő József üzemvezető-helyettest, vajon mi a magyarázata Balogh Albert népszerűségének. - Van valami személyi varázsa játékának - mondta -, s ez nemcsak a közönség, de a vezetőségnek is egyöntetű véleménye. Fegyelem és rend van a zenekarban. Ez nem valami szigorú drill, hanem a jól egymás megbecsülésén s az egymás közti baráti magatartáson nyugszik. Nem molesztálják a vendégeket, asztalozás nincsen, mégis megtalálják számításukat. Jellemző, hogy a törzsközönség közül sokan, mielőtt bejönnének, telefonálnak hazulról, nincsen-e szünnapja a zenekarnak, mert akkor inkább másnap jönnek. A prímás, zenekar és vállalat között annyi év óta még soha, semmiféle nézeteltérés nem merült fel egyik részről sem. "