Fürdők – Fürdőhelyek, Magyarország fürdőépítészete (Budapest, 2008)

is építettek, amelyekben belépődíj ellenében lehetett fürdeni. Kedvelt volt a kínai stílusban épült Rirdő is, 1836-ban pedig Párizsban igazi hamam nyílt. Leo Vetter Stuttgartban létesített egy mór stílusú nyilvános fürdőt, amely ma már sajnos nem áll. Vetter számos írásában szorgalmazta a modern uszodaépítést. A fürdőben az olvasó- és játékterek a testi felüdülés mellett a szellemi élet fejlődését is szolgálták. A török fürdőben eredetileg ilyen terek sosem voltak, ezek Vetter esetében inkább az ókori hagyományok felelevenítésére emlékeztetnek. A fürdő építészeti kialakításakor a közvetett megvilágítással, a kupolával fedett és szőnyeggel borított központi tér mór és szaracén építészeti elemekkel való díszítésével keleti formanyelvet alkalmazott. Ennek a pusztán felüdülés céljára létesített fürdőnek legnagyobb ellenzője a szociális reformer Oskar Lassar volt, aki a higéniai nevelés fontosságát szorgalmazta, és a zuhanyfürdő elterjesztéséért harcolt. Hiába volt már száz éves hagyománya a folyami fürdőzésnek, Lassar jelmondata - „minden németnek heti egy fürdés" - még 1880-ban sem teljesült. 1883-ban egy kiállításon ezrek vették igénybe a zuhanyozót, de a városok még mindig nem rendelkeztek megfelelő nagyságú fürdőkkel. Különösen a munkásnegyedekben volt érezhető ennek hiánya. 1842-ben Liverpoolban nyílt meg az első fürdő és mosoda, 1854 Londonban már 13 kádfürdő volt használatban. Gottfried Semper is érdeklődött az új építészeti feladat iránt: száműzetése idején, 1850-ben Párizsból Londonba utazott a fürdők tanulmányozása céljából. Németországban Hamburgban létesült az első ilyen építmény, tervezője az angol William Lindley mérnök volt. Az ő nevéhez fűződik a város csatornázása és vízvezeték-rendszerének kiépítése is. A kör alaprajzú, 53 fürdőkáddal és 33 mosóállással kialakított épületet angol mintára tervezte meg. Az épületegyüttes közepén egy 40 méter magas kémény állt. A férfiak és a nők külön szárnyban voltak elhelyezve, a két méter magas fa válaszfallal elkülönített fülkék a kör alaprajzú folyosóról nyíltak. A kádak cinkből vagy olcsóbb kivitelű fehér mázas cserépből készültek. A vízcsapokat a személyzet kezelte. A mosásra és szárításra szolgáló helyiség a női részlegben volt, külön bejárattal. A kör alaprajzú elrendezés újdonság volt, az angol előképek négyzetes alaprajzúak voltak. Amennyire változatosak a fürdők építészettörténetileg, annyira változatos az építészeti megformálásuk is. A feladat igény szerint vagy látványosabb, vagy célszerűbb épület létrehozása volt. Minél nagyobb közös nevezőn kívánjuk vizsgálni a vízzel kapcsolatos építészeti feladatot, annál változatosabb képet kapunk a megformálás tekintetében. A BALNEA munkacsoport elhatározta, hogy a fürdőházak, fürdők tudományos kutatása, besorolása, a társadalmi környezetben való elhelyezkedésük tárgyalása mellett egy-egy kiválasztott épületet makett formájában is bemutat. Az elkészített maketteket és a kutatás anyagát először 2005-ben láthatta a nagyközönség. SUSANNE GRÖTZ