Fürdők – Fürdőhelyek, Magyarország fürdői (Budapest, 2008)

BUDAPEST, „A DUNA KIRÁLYNŐJE" Budapest a geotermikus mérések alapján termálvízben a világ egyik leggazdagabb városa. Az itt található vizek gyógyító erejét évszázadok óta ismerik és használják. A 118 természetes forrásból és fúrt kútból naponta 30 ezer köbméter termálvíz tör a felszínre. „Budapest szinte predesztinálva van arra, hogy világhírű fürdővárossá fejlődjék ki, ahol a fürdőt látogató és ivókúrát használó külföldi egy világváros nyújtotta összes előnyöket párosítva találja forrásai sokaságának különböző gyógyhatásával" - írta Benyó János 1932-ben, a Budapest fürdőváros és az idegenforgalom című kiadványában. A Dunának ez a szakasza már a korai bronzkorban lakott település volt. A kb. 2000 évvel ezelőtt alapított kelta város neve „Ak-ink", vagyis „bő víz" volt. Az i.e. 2. század közepétől megjelentek a római hódítók, akik a Duna folyamot Pannónia tartomány természetes határvonalaként használták. Egyik legjelentősebb városuk, az óbudai Aquincum valóságos fürdőváros volt. Az ásatások 14 fürdő maradványait tárták fel, a legnagyobb a „Thermae Maiores", a mai Flórián téren. A 13. században II. Endre király egy ispotályt emelt a budai Alhévízen, a mai Gellért fürdő környékén, ahol leánya, Árpádházi Szent Erzsébet bélpoklosokat, azaz leprásokat fürösztött, gyógyított. Buda hévizeire épültek az első fürdőházak a 15. században Zsigmond királyunk idejében, majd Hunyadi Mátyás elrendelte, hogy kedvenc fürdőjét - a későbbi Rácfürdőt - fedett folyosó kösse össze a palotával. A törökök másfél évszázad alatt számos gyógyfürdőt, azaz „ilidzsét" és gőzfürdőt, vagyis „hamamot" építettek a bővizű budai források mellé. A kiegyezés környékén új fürdők épültek. József főherceg kezdeményezésére a gyógyforrások feltárását fúrásokkal segítették. Ennek eredményeként épült fel 1869-ben az Ybl Miklós által tervezett Szent Margit Fürdő a Margit-szigeten. A városligeti Széchenyi fürdőt 1913-ban adták át, de a Gellért fürdő a háborús nehézségek miatt még váratott magára, a korszerű gyógyszálloda és a fürdő csak 1918-ban készült el. 1922-ben megalakult a Budapest Fürdőváros Egyesület, majd 1934-ben a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság. A fordulópontot „a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyforrásokról" szóló 1929. évi XVI. törvénycikk, az úgynevezett „Fürdőtörvény" jelentette, amelynek alapján a következő budapesti fürdőket nyilvánították gyógyfürdővé: Császár fürdő, Erzsébet fürdő, Rudas fürdő, Szent Gellért fürdő, Szent Imre fürdő, Szent Lukács fürdő, Szent Margit fürdő és Széchenyi fürdő. 1930-ban Budapest elnyerte a „Fürdőváros" címet. CSAPÓ KATALIN