Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

Márai Sándor (1900-1989) „Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a maygyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni. Hiába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz háromdecis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak a hivatásos csapos ismeri. S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos, bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkallja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett bizonyságot. Mert minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi, vagy az egri fehér illata nem változik, s a fröccs óvatos-okos keverési aránya, hála az évszázados gyakorlatnak, megóvja a magyart mindenféle kilengéstől. Magánember nem tud fröccsöt keverni. A „tréfa", a „házmester", a „hosszúlépés" keverési titkát könnyebb meglesni, mint a fröccs készítésének mesterségbeli rejtelmeit. Ahogy a jó csapos fél kézzel önti a három decis üvegbe a bort, másik kezével hozzácsapja a megfelelő adag szódát: ez a titok, melyhez csak a szakember ért. Sok kocsmás otthonülő maradt volna Magyarországon, ha a fröccs titkát magánember is elsajátíthatná. De ez lehetetlen, sajnos..." Hamvas Béla A bor filozófiája című alapművében hiába keressük a szóda vagy a fröccs említését, bár a szerző persze say it was the soda water that tasted bad. The soda water manufacturer kept smiling and was very happy to see the demand for his product. However, the manufacturer could not smile one day. Because on this very day the second soda-works was opened in Makó. The public, which as one man loved this drink, came apart into two sides, and from this time on the products of the first soda-works in Makó were not so much wanted than before. We are not in the position to publish this satiric short story in its full length although it would be worth it, so let us sum it up and say that the fierce competition made an undreamed consumption and „the people got sodafever and drank the 4-denier water with extraordinary enthusiasm". The wines of the Szuszogó hill were all sold. At the same time, however, the prices got lower and lower as long as, according to the cruel rules of capitalism, „the first and the second soda-works in Makó fused". The peace around soda water was restored, and the people drank their soda water in the way and at the price they used to. The morals of the ridiculous story are of eternity, it can happen anywhere at any time and is not charcteristic of seltzer men. This is what Sándor Márai in his work on the Hungarian wines wrote about soda water and „fröccs", for which the Hungarian soda water industry together with the representatives of the barmen and tavern keepers will be very grateful (and we, the outsiders had better listen to him): „Because soda water is no mineral water, we should not forget that. Soda water means a civilised world, it is true, but the experience of generations and centuries was needed