Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

„Kilojzer és Bau... Elkeseredve vitatták a vallási kérdéseket, és Estve Fáni kiskorcsmájában főzeléket ettek oldalassal vagy savanyú tüdőt. A spriccelt, amely négy krajcárba került, takarékosan fogyasztották. Estve Fáni, aki régebben a Flóra-teremben volt táncosnő, amíg a hólyagos himlő meglátogatta, és végleg a tisztesség útjára terelte, régi rongyait varrogatta a hátulsó szobácskában, amíg a két rendőrügynök elbúsulva hajolt pohara fölé". (Estve Fáni vendégei, 1917) A József utcában (1919) Ivkov kocsmájának hazajáró lelke, Szmetena „szomjúságában elfogyasztotta a spriccert, amellyel az írók megkínálták, ha dühösen zörgetett" A randalírozó kísértet megregulázasára a házmestert is fel kellett ébreszteni első álmából, és ennek csak egy, ámde igen hatékony módját ismerték a békességre vágyó vendégek. Krúdy egyúttal érdekes adalékot szolgáltat a szódásüveg különös alkalmazási lehetőségeiről: „Persze, ez nem sikerült olyan könnyűszerrel. Szódásüveget kellett dugni az orrlyukába, és a szódát elsütni, hogy a házmester talpra álljon". Krúdynál az összeesküvők spriccerek mellett hangosan tanácskoznak; az öreg Baintner Imre kitalálja a tréfa nevű fröccsöt; és Rezeda Kázmér, ha kedve van, finom bort is ihat szódavízzel, „amelyet ugyancsak otthon készít a híres gazdasszony", Rézi. Talán ez az első irodalmi említése a két gömbből álló, sodronybevonatos házi készüléknek, amely a patronos szódásüveg elődje, legalábbis abban a tekintetben, hogy nem iparos állítja elő a pezsgő italt. Krúdy felpanaszolja (Asszonyom, 1916), hogy „Budapesten csak annyit tudnak Földvári kémikusról, hogy éjjel mereven, furcsán üldögél a vendéglőben vagy a kávéházban, sokat eszik és tömérdek szódavizet iszik", noha olyan nagy hírnek örvendő tudós emberről van szó, hogy Párizsban Curie maga megy ki elé a vasútállomásra. A merev és invention: one-third wine, one-third Parádi mineral water, one-third soda". Now, let us give a further example of this special Hungarian name, which may be a misprint of the press or adjective used as a noun. „Kilojzer and Bau.

.. had a desperate discussion on religious topics while eating vegetables with flitch or something else in Estve Fáni's tavern. They economized on their spritzers, which cost 4 ... . Estve Fáni, who had been a dancer in the Flóra saloon until pox infected her and was forced to live an honest life, was sawing her old dresses in the back room, while the two police agents were leaning sadly over their glasses. " (Guests of Estve Fáni, 1917) In József Street (1919) the spook of Ivkov's tavern, Smetana „to quench his thirst drained the spiccer that the writers offered if he banged on the door with anger". So as to restrain the disorderly ghost they had to wake up the caretaker from his first dream, and there was only one but effective way for the peace-loving guests to do so. Krúdy offers a special method what to use a soda bottle for: „Of course, it did not work so simple. They had to place the bottle in his nostril and let the soda go on order that the caretaker could stand on his feet. " In Krúdy 's work the conspirators hold their loud meetings in the company of spriccers; old Imre Baintner invents a fröccs called „joke", and Kázmér Rezeda, if he feels like that, can drink some nice wine with soda water, „which is also made at home by the famous hostess", Rézi. Perhaps this is the first literary source where we can read about the soda making device with two globes and a wire mesh for domestic use, the forerunner of today's rechargeable