Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)
tatali örömök Delighted at the tabic Az igazi ok, amiért a szódavízről mint kultuszitalról beszélhetünk, természetesen a fogyasztás. Egyéb fejezeteinkben is felbukkan a kérdésnek ez az oldala, de részleteiben itt fogjuk tárgyalni. A mesterséges ásványvizek (és így a szódavíz) gyógyászati jellegének dominanciája kezdettől fokozatosan halványult, míg az élvezeti cikként való fogyasztás egyre erősebbé vált, és helyi szokásokkal tarkítva világméreteket öltött. Az ital azon tulajdonságai, melyek tisztaságát, egészséges voltát és fertőzésmentességét garantálták, megmaradtak, de ezeknek az igényeknek a kielégítésére manapság olyan sok más lehetőség kínálkozik, hogy a fogyasztás elsődleges indoka már nem ez. Be kell vallani, hogy a mai értelemben vett ásványvizek (és a nem gyógyvizek!) kultusza - vagy mondjuk inkább: divatja - sokkal nagyobb szerte a világban, és így itthon is. E mögött azonban óriási, piaci mechanizmusok gerjesztette és könyörtelen megtérülési kényszer diktálta mesterséges (és már-már beteges méreteket öltő) fogyasztói láz munkálkodik, ami sokszor megtévesztésen vagy manipulált információn alapul. Mindez fokozottan igaz az édesített (vagy szirupos) üdítőitalok iparára. A gyümölcslevek és az alkoholtartalmú italok már távolabb esnek témánktól, ezért ezeket nem tárgyaljuk, bár egy „sör kontra fröccs" menet megérne egy másik misét. Nem célunk a versenyhelyzetben lévő termékek méltatása vagy netán ócsárlása; sokkal inkább az, hogy az ismét felívelő pályát befutó szódavizet magasztaljuk, és megmutassuk soha el nem múló erényeit és érdemeit. A megszemélyesítés hangján szólunk róla, mert sokaknak az életében, tudatosan vagy ösztönösen, olyan szerepet tölt be, mint egy hűséges társ, mely elkísér minket egészen a koporsóig. Emelkedett, ahogy akkor neveztem, himnikus formában így írtam erről négy éve az első kiállítás megrendezésekor, s ma sem tudnám jobban megfogalmazni, amire akkor jutottam: The reason why we can talk about soda water as a cult drink is, of course, its consumption, in the other chapters this is a recurring question and this is where we are going to talk about it in details. From the very beginnings, the dominating healing character of artificial mineral waters (including soda water) seems to have been of less importance, while its consumption as delicacy was increasing and increasing, and completed with the local customs it became spread world-wide. The characteristics of the drink that guaranteed its clean, healthy an non-infectious nature remained, but there are so many methods to meet these demands that they have ceased to be the primary cause of consuming. We must admit, that the popularity (or rather: fashion) of mineral waters (not medicinal ones), as we look at them today, are more wide-spread both in the world and in our country. However, in the background we can see that this fascination of the consumers is generated by very strong market mechanisms and a fierce battle for the profits that is often based on manipulated information or the cheating of consumers. The industry of sweetened (or syrup-like) soft drinks is more emphatically interpenetrated by these phenomena. Fruit drinks and alcoholic beverages represent another field, so we avoid covering them, though a „beer versus fröccs" analysis could bring up some interesting thoughts. We do not aim to praise or criticize any products competing for their shares in the markets, but we do try to sort of glorify the more and more popular carbonated water to manifest its ever lasting worthiness and merits. We speak about it by the words of personification, and really, many people, consciously or unconsciously, look at it as the one that stays with us „tili death us do apart". Four years ago, when we opened the first exhibition I wrote about it in
