Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

A kispesti Glasz Géza bácsinak is csak a 70-es években engedélyezték egy kis használt teherautó megvásárlását, ami biztosan nagy könnyebbséget jelentett, de vajon a motorizáció nem ment-e a kedélyes beszélgetések rovására? A terézvárosi Szondi és Eötvös utca sarkán évtizedekig működő szikvízüzem tulajdonosai, a legendás Harmos testvérek egy Észak-Afrikából ide származott Kübelwagen terepjáróval és annak egy háromkerekű BMW motorkerékpár kisöccsével járták a körzetüket még a nyolcvanas években is. Csak később tértek át egy rozzant Trabantra, de a terepjáró néha ma is szerepel filmekben, gazdájával, Miklós bácsival együtt. Azért a ló volt az igazi társ! Győr környékén sok idős számára ma is fogalom a Matusz-féle szikvízüzem, noha az ötvenes években őket is államosították, és nem is nyitottak ki többé. Az alapító lánya, Farkasné Matusz Teréz ma is féltve őriz egy szifont és egy plakátot. „A győri Kossuth utcában volt a gyár, az apáméknak kétfejű szódásüzemük volt. Ez azt jelentette, hogy a vállalkozás éppen az öttagú család eltartására volt elegendő. Kint volt az udvaron a lovas kocsi, amin főleg a Győrtől nyugatra eső falvakban terítették az árut, például Enesén, Rábapatonán és Ikrényben. A városban a vendéglőknek szállítottunk, a Csákányéknak többek között. Gyönyörű öntött üvegei voltak apáméknak, eleinte még két decist is lehetett tőlük venni. Az ónfejben ott volt a piros-fehér zöld jelzés és a Matusz-név." (Laczó Balázs interjúja, Kisalföld.hu 2006-0114//csakk003/) A lovas kocsi ott állt sok szódásnak az udvarán, a ló meg bent az istállóban. Az esetek többségében nagyon megbecsülték a szegény párát, hiszen húzott ő eleget. Sok helyen Egy szegedi részvény részlete: kiszállítás 1920 Detail of a stock from Szeged: delivery All in all, a horse was a real friend! For many elderly people in the nearby of Győr the soda factory of the Matusz family is a symbol even today, even though after their plant was nationalized in the 50s, they never opened it again. The founder's daughter Mrs Teréz Matusz Farkas, is carefully enshrine a syphon and a poster. „ We had our two-headed factory in Kossuth street in Győr, it was my parents who ran it. The enterprise profited just enough to support the family. Outside in the yard we had our horse drawn cart, on which they distributed the product especially in the villages to the west of Győr, e.g. Enese, Rábapatona and Ikrény In the city we supplied the taverns, that of the Csákány family, among others. My parents had beautifully decorated mold bottles; in the beginning we sold 2-dl ones as well. The stannum syphon had the redwhite-green Hungarian tricolour and the name Matusz. "