Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

az, de a formák itt is rendkívül nagy szórást mutatnak. Az ónozást vagy a tiszta ón használatát a porcelánnal próbálták kiváltani, különösen fontos szempont volt ez a háborús időkben. Az alumínium és műanyag fej majdhogynem kortárs találmány, de bizonyos alkatrészek - a rudacs-szár, a rugó és a kar - ezekben is mindig fémből (rézből, acélból) készülnek. A nyomógombos megoldások gondot jelentettek, mert a gombokat nehéz volt be-vagy megnyomni, a Fővárosi Higiénikus Szikvízgyár csatos és nyomógombos üvege pedig minden hátrányos megoldást magán hordozott. A sas- és kígyófejes csőrrel ellátott fejek izgalmasak és érdekesek, pláne, ha tudjuk: ezeket azért fejlesztették ki, hogy az asztali üveget ne vehesse a szájába a kedves vendég, illetve hogy a ledér hölgyek ne használhassák egyéb célokra. A szoknyás változatok mindemellett még a szétspriccelés ellen is biztonságot nyújtottak. A kacsacsőrű (én inkább delfinfejűnek nevezném) fejek igen szépek, de a nyomógombos megoldás miatt nem túl praktikusak. Általában csavarmenettel csatlakoznak az üveghez, de van, ahol ezt még egy csatos megoldás is cifrázza. Egészen különleges az a fej, melyen egy pumpa The classical syphon-head is so much characteristic of a bottle that sometimes it was made to represent something symbolic. Oszkár Kont's patent, the porcelain version still reflects this classical character and porcelain proved to be appropiate to paint the Hungarian tricolour thereon, or represent the name of the company like in the case of Dreher.