Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

Sándor gyógyszerész tulajdonában lévő patikából, amely a felirat bizonysága szerint SZEGZARD-on vala. A Magyar Korona megint egy patikát nevesít, de itt már vélhetően másfajta felhangok is beszüremlenek. Ahogyan hitvallásként is értelmezhető Gömbös László szentesi gyógyszerész díszmagyarba öltöztetett címerfigurája, illetve Mátyás király büsztje Schwarz Mátyásnál és az izsáki K. Szabó György esetében. A szódásüveg médiajellege még egyértelműbben nyilvánul meg azokon üvegeken, ahol a Nagy-Magyarország sziluett tűnik fel vagy a „Nem, Nem, Soha!" és a „Mindent vissza" követelés olvasható, de nem kevésbé egyértelmű Weis Izidor hatágú csillaga sem. Mennyivel kellemesebb üzenet a Szegedi Vendéglősök Szikvízgyárának „kézfogása", ami a kibékülés, a megegyezés és az összefogás szimbólumaként értelmezhető. Vagy a „Kőbányai Vendéglősök However, these kinds of inscriptions and the compulsory identification of the factory in an easily visible place, both on the bottle and the syphon-head, were supposed to prevent changes and thefts, but were effectless. In most cases the syphon-heads were detachable and were removed not only when needed repairwork. Bottles were not cheap either but syphon-heads were considered to be the „souls" of the structure. All of them had the function but the shapes were very different. They tried to replace stannum with porcelain, this was especially important during the years of war. Aluminium and plastic syphons are nearly contemporary inventions, but certain parts - tube, spring and handle - were always made of some metal (copper, steel). The press-button varieties meant problems because it was difficult to push down or in the buttons. And the bottles with lightning-type and press