Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)

hogy üres a szifon. (Mintha egy szódás szólt volna most belőlem, akarom mondani, szikvizes!) Pedig a gyártásnak vagy inkább készítésnek ez is része több mint 100 éve, és bevalljuk vagy sem, a kultuszitallá válásban jelentős szerepe volt. Design szempontból is értékelhető az autoszifonok színes kavalkádja, s vannak olyan gyűjtők, akik kifejezetten erre gerjednek. Eme eretnek kitérő után gyönyörködjünk végre az üvegekben, a terméket magába foglaló és mintegy megtestesítő valóságban. Méretük, színük, formájuk, díszítésük alapján sokféle besorolást lehetne készíteni; és akkor még nem is beszéltünk a fejről, amely nélkül nem is vesszük igazán észre, hogy egy szódásüveggel van dolgunk. Igen, a fej is ezernyiféle lehet, és hiába tiltották és büntették le- és elcserélésüket s hoztak létre cserecsarnokokat az eredeti tulajdonosi állapotok helyreállításra, mai állapotukban az egykori „javításoknak" és a mai gyűjtőknek is köszönhetően sokszor kaotikus képet mutatnak. Egy eredeti fejjel ellátott és jó állapotban lévő üveg szinte olyan ritka, mint az a bizonyos fehér holló. És mégis, az üvegek (mindig a fejjel együtt értve!) igenis szépek, kézbe fogni őket ünnep, nem is csak a gyűjtők számára. A kiállítások látogatóin látszik, hogy legszívesebben kezükbe vennék és megsimogatnák őket. Szeretnék felidézni a régi érzést, mikor párosával vitték az úton a cserélendő üvegeket, és ezt el mondják, elhomályosuló pillantásokkal. A különleges és ma már szinte ismeretlen golyózáras üveget, más néven kracherlit vagy krachedlit általában ki is tesszük, és szívesen elmagyarázzuk működési elvét: a túlnyomás az üveggolyót a nyakrészbe szorította fel, és így zárta le az üveget. Ujjal kellett benyomni a golyót, ami a nyak alsó szűkebb részén fennakadt, és a nyakrészben kialakított, v betűt formázó belső peremek miatt már nem „The Paul Street Boys" enrolled themselves in the history of soda making. A very special album of the glasses should and could be made that might offer enough space to set up a relevant typology and the classification of the technologies in the plants. For instance, we could find the explanation why red bottles were coloured from inside and needed double firing. The „blue era" at the exhibition is, of course, a mere fiction just to remind us of Picasso's blue era exhibited elsewhere, like are the „pearls of pharmacies, „red parade" or „piain green". The bottles are different in size: from the mini parfume through the 2-dl „piccolo" to the 3litre ones. As far as the decoration is concerned they are embossed, sand blasted, etched, cutaway or painted. (Nowadays, bottles imported from Ukraine and then hand-painted in workshops has been in fashion - Hungarian people love beautiful things.) The variety of shapes is also suprising, there are many in the shape of a drop, others „having a rock" or „having shoulders" or versions consisting of two globes to the ones having the shape of a pear. The most beautiful ones are, out of the question, those that were marketed by the pharmacists and which are richly decorated with informative inscriptions. Most of the times, they use blue colour referring to cleannes, but there is one from Békéscsaba, which is decorated with Ha végre itt a When summer has nyar... arrived