Kiss Imre: Szódavíz, egy magyar kultuszital, Szikvíz ipartörténeti album (Budapest, 2008)
Jedlik Ányos arcképe Portrait of Ányos Jedlik wc-papír után -, megelőzve a porszívót, a cipzárat és a konzervdobozt. A szifon feltalálását Charles Plinthnek tulajdonítják, 1813ban bejegyzett szabadalma alapján, a mai szódásüveg prototípusát pedig a párizsi Antoine Perpigna jegyeztette be 1837-ben. De ne szaladjunk ennyire előre az időben - és térben is maradjunk inkább itthon, hogy Jedlik Ányos érdemeit méltathassuk a savanyúvíz előállításának területén: mindazokat a találmányokat és érdemeket, melyek okán őt a szikvízgyártás hazai atyjának nevezhetjük. A témával kapcsolatos szerteágazó és legendáriumba hajló irodalomban való eligazodáshoz a bencés rendtárs, Mayer Farkas atya által kijelölt úton haladunk, ugyanolyan szeretetteljes alázattal és objektivitásra való törekvéssel, ahogy ezt ő tette összegző tanulmányában. A fiatal bencés paptanárt 1826-ban helyezték Győrbe, ahol hamarosan elkezdett foglalkozni a mesterséges ásványvíz előállításának gondolatával, mivel a füredi rendházból hozzájuk szállított forrásvíznek kirázta a „lelkét" a lovas kocsin való szállítás; megérkezvén pedig álltában romlott tovább a minősége. Azt nem tudjuk, hogy ismerte-e a hazai ásványvizek elemzésével foglalkozó elődök munkáit, s hallott-e Nyulas Ferenc kísérleteiről az erdélyi dombháti vízzel, de azt maga is leírja, hogy a fentebb már említett külhoni eredményekről tudott. Az 1829-ben közzétett technológiai leírást tömörítve idéznünk kell, mert a mellékelt ábra önmagában nehezen lenne értelmezhető: or if he had heard about the experiments carried out by Ferenc Nyulas on the waters of Dombhát in Transylvania. However, he himself writes that he was aware of the above mentioned foreign results. A brief version of the technological description is to be put down here, as the figure attached could be hardly interpreted without it. „lnto the first vessel that serves for making carbon-dioxide we add a given part of sulphuric acid which is diluted with three or four parts of water. After that we mix smashed chalk, ground marble or, even better from several points of view, sieved (wooden)ash with enough water so that we can get a liquiform pulp, and in the same vessel with the help of a piston we pressurize it. After the evolved gas has expelled most of the air through a hole, the vessel is closed hermetically. By adding ash repeatedly, carbon-dioxide moves over from the first vessel to the second one through a tube that almost reaches the bottom of the latter one. This second vessel has the solution of soda and potassium carbonate, which removes the sulphuric acid gases that happen to get there. The carbon-dioxide, which is pressurized and cleaned in this way, can be let into a third, cylindrical vessel containing the water to be carbonised. The water in the vessel moved by hands, easily absorbs gas. The absorbed carbon-dioxide is refilled by the repeated adding of ash as long as sulphur acid get saturated with it. After all this calcium and potassium sulphate are forced out by opening the tap at the bottom of the first vessel, and the vessel is refilled. .. " To find the explanation why he did all that, we cite from his paper read at the Second Meeting of the Hungarian Doctors and Natural-Researchers held in Budapest in Sept 1841:
