Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt: Reneszánsz ételek – Ételek reneszánsza Időszaki kiállítás 2008. március–május (Budapest, 2008)

kelteti jobban, mint hogy ezt már huszonnégy szolgának kellett becipelnie, és egy hegyet utánzott, két forrással; az egyikből rózsavíz, a másikból «eau de muscade» fakadt. A hegyből kisvártva nyulak szaladtak és madarak röpültek ki, majd négy fiú és egy lány mind vadembernek öltözve, moriszkót táncolt. Ezután a házigazda ajándékokat osztogatott a jelenlévő címerhordozóknak, éspedig fejenként kétszáz écut; a magyar királyé ráadásul egy vég bársonyt is kapott. jött az újabb fogás, a desszert: vörös hippokrasz, valamint «oublies» és «rôles» nevű kekszek. Ezt az utolsó entremet követte: egy hímzett karmazsinvörös szaténba öltözött férfi jelent meg ugyanilyen díszesen felöltöztetett lovon, kezében egy rózsakert viaszmakettjével, s ezt a hölgyek elé helyezte (innen tudjuk, hogy ők külön asztalnál foglaltak helyet). Állítólag ez az entremet aratta a legnagyobb sikert, bár igen különleges volt az utolsó fogás is: cukorból megformált oroszlán, szarvasok, majmok, madarak, melyeknek karmai közé, illetve csőrébe megint csak a magyar királyi címert helyezték el. Hihetetlen, de a lakoma ezzel még mindig nem ért véget. Behoztak egy eleven pávát, melynek nyakát a francia királyné, szárnyát pedig különféle francia udvarhöl-gyek címere díszítette, ezúttal textíliából kivarrva. A jelen lévő urak helyükről felugorva esküt tettek, hogy mindenben segítik a magyar királyt (akkoriban szokás volt jelképes lovagi esküt tenni madarakra). A beszámoló kitér még egy fontos részletre: a terem közepén nyilván volt egy dobogó, az estrade, ahol a kísérőzenét szolgáltató orgonista és az énekesek helyezkedtek el. " (Strong, Roy: Lakoma. A dúsan terített asztal története. Budapest, 2006. 85-87.)