Csapó Katalin - Füreder Balázs - Sári Zsolt: Reneszánsz ételek – Ételek reneszánsza Időszaki kiállítás 2008. március–május (Budapest, 2008)

Itália A 15. században az észak-itáliai államok számítottak a leggazdagabbnak Európában. Közülük Firenze az Észak-Európából importált gyapjúra és a keleti selyemre alapozott textilüzlet és ruhagyártás fellendülésének köszönhette gazdagságát. A kereskedelemből származó többletbevétel a városállamot nemcsak Európa pénzügyi központjává, de az európai bankszakma fővárosává is emelte. Az 1252 óta vert firenzei aranypénz, a florentinus - melynek nevéből a magyar forint szó is származik - az első számú nemzetközi fizetőeszköznek számított. Firenze a Mediciek, a művészeteket és építészetet pártoló gazdag bankárcsalád uralkodása alatt érte el fejlődésének csúcspontját. Hatása gyorsan terjedt a környező államok felé is. Az itáliai étkezést már a 13. századtól, egy ismeretlen toszkán szerző jóvoltából ismerjük, aki megírta az első szakácskönyvet. Ebben megtalálhatjuk a ma is használt fűszerek és zöldségek zömét. Sok receptjét a mai firenzei konyha is ismeri, például a halakat, a makarónit, a raviolit, egyéb töltött tésztákat, a rácsos tésztákat, pereceket, sós és édes tortákat, aprósüteményeket. Különösen kedvelték az édes-savanyú ízeket, és gyakoribbak voltak az édes-erős és az édes-sós ételek is. Bizonyos ételek, fűszerek használata a társadalom egyik jellemzője lett, szinte státusszimbólummá vált, hogy mi került a vezető réteg asztalára, ezekből is következtetni lehetett hatalmukra, befolyásukra. Olajjal sütöt4. L'Empoli: Medici Katalin és Henrik menyegzője tek-főztek, készítettek borjúhúst, disznóhúst, halat és szárnyast. Reszelt sajtot tettek a makarónira. A gazdagok asztalára fogolypecsenye és fácán került, a húsokhoz mártást, a tonhalhoz káposztát és egyéb zöldségeket tálaltak. A nagyszabású lakomák ételei közül nem hiányzott a töltött liba, a különleges kolbászféleségek