Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

És a következő szavakban jön megint Gundel Károly egyénisége, szakmájának feltétlen szeretete: ...Ekkor élénkül meg a konyhaműhely. Jönnek a pincérek rendelésekkel, különleges kívánságokkal, indul a tálalás, a frissen készülő ételek sütése, a fogyóban levő ételeknek a pótlása,... Gyönyörű szavak. Érezni belőlük az érdemi munkát, a „rumlit", ami ilyenkor egy konyhán óhatatlanul megvan. Mindenki rohan, de mindenki tudja a feladatát, gondosan és pontosan teszi a dolgát. És közben a vendéglős, a konyhafőnök soha nem felejthető, kötelező házigazdái gondossága: ...nyitott szemmel, nagy figyelemmel, jó idegekkel, fél szemmel azonban mindig a gonosz kis manókat ügyelve, nehogy elrontsák sok fáradsággal és sok gonddal készült munkánk eredményét,... Mi ez? Üzenet nekünk, akik az O követői vagyunk: nyitott szem, nagy figyelem, jó idegek? Tudta, hogy pont ezekből a tulajdonságokból lesz legnagyobb hiányunk? Vagy ezen tulajdonságok már akkor is a hiánycikkek közé tartoztak, és ezért tartotta szükségesnek hangsúlyozásukat? Azután megint a higiénia, az egészség biztonsága. Befejezésül pedig ars poeticája: ...hogy meg tudjuk szerezni vendégeinknek, az életnek azt a tiszta kis örömét, amelyet a fehér asztal mellett, jó étvággyal elvárhat. Lehet-e ennél szebb ars poétikája egy vendéglősnek

2 Számomra, akinek nem adatott meg, hogy Nagyapám és Édesapám szakmáját folytathassam, de azért nem túl messze tőlük, a táplálkozástudomány művelésében találtam meg életem célját, ez a gondolat az egyik legfontosabb örökség. Azért dolgozni, hogy embertársainknak megszerezzük ezt az örömet, és hirdetni ezt a gondolatot mindenhol, hangsúlyozva, hogy a vendégszeretet magyar kultúránk része, amire büszkék lehetünk.