Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

„Másik két fiam nem volt ilyen szerencsés. Ferenc orosz hadifogságba került, és csak a múlt évben jött haza, amikor is megbíztam a Szent Gellért étterem vezetésével. József, miután a németek foglyul ejtették, hosszú ideig, hontalanként lágerben élt Németországban. Most azt reméli, csatlakozni tud Károlyhoz Amerikában. István és Imre velem vannak, és a szakmát tanulják, Endre pedig az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalban dolgozik. Lányaim közül Erzsébet Venezuelában él lérjével együtt, négy többi lányom, Margit, Katalin, Anna és Pálma szintén férjezettek, és Budapesten élnek. Gyakran kérdezik tőlem, a gyerekeket vajon a kitűnő Gundel-ételeken neveltük-e fel. Természetesen nem. Meg kellett, hogy egyék, bármi is került az asztalra, és legtöbbször az étel szigorúan a középosztály szokásainak lelelt meg. Nagy ritkán, karácsonykor vagy húsvétkor ettünk csak valami különlegeset. Szép dolog, ha az embernek ennyi gyereke van, de mostanában aggódom értük. " A német megszállás alatt Gundel városligeti éttermét csaknem kizárólag a Wehrmacht és az S.S. tábornokai és ezredesei látogatták, akik ott ebédeltek és vacsoráztak, de késő este Gundel nagyszámú zsidó barátai közül is belopóztak néhányan a hátsó ajtón a konyhába, egy gyors étkezésre. (Budapest háború előtti zsidóságának csaknem fele túlélte a háborút, ami nagyobb százaléknak telel meg, mint bármely más közép-európai nagyváros esetében.) A Szent Gellért Szállót, ugyancsak Hitler tisztiéinek kedvenc helyét, az oroszok ostroma alatt bombázták, és az részben ki is égett. Ugyanakkor Gundelnek és feleségének megengedték, hogy a városligeti étterem pincéjében, egy kis helyiségben maradjanak. Gundel mintegy 40 kilót íogyott a harcok idején, és ahogy mondta, így lett testsúlya „majdnem normális". Még folyt Budapest ostroma, amikor már különféle vállalkozókkal tárgyalt, hogy a lóistállót újból étteremmé alakítsák át. Megkezdte üvegáruk, tükrök, edények és textíliák beszerzését, bárhol is talált ilyeneket, és a harcok végeztével rövidesen meg tudta nyitni mindkét üzletét. A magyar kormány képviselői igen elfogadhatónak találták Gundel létesítményeit, hogy ott orosz felszabadítóikat szórakoztassák. Budapest népe az éhhalál szélén állt, az ostrom utolsó heteiben az emberek annyira éhesek voltak már, hogy néhány állatot a Fővárosi Állatkertből is elfogyasztottak. A városban hiábavaló kísérletet jelentett megfelelő mennyiségű nyersanyag beszerzése. A környékbeli parasztok nem akarták eladni azt a keveset, aniilyük megmaradt, a jócskán elértéktelenedett inflációs papírpénzért. Gundel kocsit bérelt, és elment alkudozni a gazdákhoz, hogy néhány pár megmentett cipőért, ingért és ékszerért vajat, lisztet, tojást és húst kapjon cserébe. Az a 2,5 millió pengő, amit egész élete során megtakarított, illetve üzletébe fektetett, megsemmisült. Éttermének egyedüli vendégei orosz tisztek voltak, később néhány brit és amerikai katona. 1946. február 1-én, egy nem túlságosan fényűző étkezés a Gundel étteremben egymillió pengőbe került, ami egy budapesti munkás egyhavi keresetének felelt meg. (Egy amerikai számára csak 1 dollár 66 centet jelentett.) A városligeti étterem étlapján egy hideg fogas