Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)
A következő évben, 1953 szeptemberében már két évfolyam volt az iskolában. Az addigi iskola „épülete" szűknek bizonyult. A BkM határozata alapján az intézmény átköltözött a Huba utca 7.-be, ahol abban az évben társbérletben volt a korábban alapított Közgazdasági Technikummal. A következő tanévben a Közgazdasági Technikumot összevonták a Vas utcai iskolával. Az első években még minden kialakulatlan volt. Nem volt kidolgozott tantárgyi és követelményrendszer. E nehézségek leküzdésére ráment az iskola történetének első 5-6 éve. Lassan bővült a tanulói és a tanári létszám, s az ötvenes évek közepére évfolyamonként már három tanulócsoportot vettek fel, általában 50 fő körüli induló létszámmal, sőt, 1955 őszén megindult a képzés az esti, majd 1959 szeptemberében a levelező tagozaton. A szakma fejlődését követve - bár még ekkor korántsem beszélhetünk a mai követelményeknek megfelelő vendéglátásról és idegenforgalomról -, 1954 őszén az iskola neve Vendéglátóipari Technikumra változott. Ez a névváltozás a szakmai oktatás színvonalának emelését is jelentette — a minisztériumon keresztül több jó nevű szakember vett részt iskolánk szakmai munkájában. A szakközépiskolai képzés Az 1967-es esztendő újabb mérföldkövet jelentett iskolánk történetében — ahogyan a többi magyarországi technikum életében is —, amikor ismét névváltozás következett: Vendéglátóipari Technikumból Vendéglátóipari Szakközépiskolává váltunk, s egyidejűleg megszűnt egyeduralkodásunk a középkáderek képzésében, mert a Belkereskedelmi Minisztérium létrehozta a vidéki iskolákat Sopronban, Keszthelyen, Hódmezővásárhelyen és Miskolcon. A képzés szerkezete is átalakult. A kémiai és táplálkozás-élettani ismeretek anyagának szűkítésével, az idegenforgalmi oktatás lehetőségeinek bővítésével próbáltak a szakmai igényekhez igazodni az oktatás irányítói. Az 1959 és 1974 közötti években összességében stabil képzési helynek volt tekinthető az iskola, amelynek során a Huba utcai épületben — változatlanul társbérletben egy másik iskolával, a Berzsenyi Dániel Gimnáziummal — 12 tanulócsoport tanult, állandó oktatógárdával. Ebben az időben került az iskolába Fehér Miklós, Breuer Bertalan, Zsemlye Mihály, s természetesen az alapítók dr. Domokos Lászlóné, Szitás Margit, Boross Anna, Csörsz Lajosné (Flóra néni) — a továbbiakban is szolgálták a szakmai képzést. A vendéglátó-ipari szakma, a tanulók és a szülők túlnyomó többsége szerette és tisztelte az iskolát, mert a szakmára és az életre tanított, nevelt.
