Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és kézségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, az archeológiai, néprajzi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig lentiek faji jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatosan megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is". Gundel Károly kollégákkal, 1945 után Gundel Károly művei elsősorban a szakmabelieknek íródtak, de nyugodtan kijelenthetem, hogy bárki, akit érdekel a magyar gasztronómia kultúrtörténete, az élvezettel lógja olvasni őket. Az egyik üdítő kivétel a már említett, 1937-ben megjelent Kis magyar szakácskönyve volt, amivel komoly örömet szerzett kora háziasszonyainak. Ezt a szakácskönyvet fiai - Ferenc és Imre —, 1984-ben átdolgozva újra kiadták, s azóta legalább egy tucat utánnyomás is született belőle. Az átdolgozott szakácskönyv egyetlen komoly hiányossága, hogy nem kerültek bele az eredeti könyv második részében szereplő, a Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete által 1935-ben rendezett magyaros vacsoraverseny receptjei. A Magyar Szakácsok Köre az 1930-as években több ételbemutatót tartott, ezek katalógusához szinte kivétel nélkül Gundel Károly írt bevezetőt és szakmai ismertetőt. „Az evés dolgáról" című írása a hal és tojásételek bemutatásának katalógusában, a „Eegenda a magyar konyháról" pedig a vegyes ízelítőkében szerepel. Kizárólag a szakembereknek, a hivatásos vendéglátók számára íródott az 1940-ben megjelent vs>~ 47