Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

Rehberger Elek séf munkatársai körében, 1930-as évek A lomnici esztendők után hamarosan nagy változást hozott egy új megbízatás. Az ifjú pár, már három gyermekkel Budapestre költözött, hogy 1910. október elsején átvegye a városligeti étterem bérletét Wampetics Ferenctől. Az étterem igen népszerű volt, több híres ember járt ide, művészek, festők, írók, színészek, politikusok. Wampeticsnek szakmai utódja nem lévén, kénytelen volt eladni bérletét, választása a fiatal, ambiciózus Gundel Károlyra esett. A vendéglős kiváló gárdát toborzott üzletébe. Minden tagja a maga szakterületének nagymestere volt. Aki itt tanult, általában a cégnél is maradt, vagy ha elkerült máshova, kiváló referencia volt a Gundelnél töltött idő. Fia, Gundel Imre fogalmazásában a következőkben állt a titok: „...végy egy patyolat tisztára takarított, jó levegőjű, nem zsúfoltan, művészi ízléssel berendezett éttermet, egyszerű, szerény, de igényesen megkomponált terítékkel. Vonzd magadhoz a pincérhad, de főleg a szakácsok legjavát. Csak irányítsad munkájukat, de ne uralkodj fölöttük. Kérd ki véleményüket és vitasd meg problémájukat, de nem mindig a felsőbbrendűség szellemében. Tudj dicsérni is jó szóval, nem csak fizetésemeléssel. És kritizálni is úgy, hogy azt a legkiválóbb szakácstejedelem vagy főpincér őrgróf is elfogadja. Mindig a legfrissebb és legkiválóbb nyersanyagokra, és az éppen legalkalmasabb technológiára van szükség, és mindenekelőtt állandó, változat^S>- 17