Csapó Katalin - Török Lajos: Tisztelet a Gundeleknek (Budapest, 2007)

1900-ban a párizsi Hotel Reginában dolgozott, majd egy év múlva a Budapesti Kereskedelmi Akadémia felsőkereskedelmi iskolájában érettségizett. Ezután Svájc, Németország és Franciaország leghíresebb vendéglátóhelyein tanulta leendő szakmáját, miközben három idegen nyelven tanult meg és intenzív sportéletet élt. Miért Svájc és Franciaország? Általános, mondhatjuk nemzetközi hatású volt a franciák gasztronómiája már korábban is. Híres szakemberei az egész 19. század Európájának példaképei és tanítómesterei lettek. A 19. és 20. század fordulója látványos változást hozott. A magasabb- és középosztály konyhája megfinomodott, "európaivá" alakult át. Számos francia szakács dolgozott nálunk is, és ugyanakkor jó néhány magyar szakács is megfordult Franciaországban. Ezeknek a mestereknek később hervadhatatlan érdemei voltak abban, hogy hozzáfinomították a magyar konyhát a nemzetközi ízléshez úgy, hogy megtartották egyedi jellegét és sajátosságait, sőt továbbfejlesztették azokat. Megszületett a korszerű vendéglátás, a világhíres magyar konyha, amely hamarosan idegenforgalmi vonzerővé is vált. A hazánkban tevékenykedő francia szakácsok ismerték fel először, hogy a magyar konyha reformja érdekében mit kell tenni: Gundel Károly és felesége fiatal házasokként, 1907. Tátralomnic ellensúlyozni lehet a még mindig uralkodó osztrák-francia hatást úgy, hogy az úri és ipari konyhák választékát népi ételekkel frissítjük, a túlzott fűszerességet, zsírosságot előzőleg megszelídítjük és emészthetőbbé tesszük. Ezáltal a nemzetközi ízlés számára egyedülállóan maradandó és egyéni stílusú magyar gasztronómiát lehet varázsolni. A fejlődést később a sok kiváló szakács és vendéglős képzelőereje, — köztük a két Gundel, apa és fia - ételkreációi, szakkönyvei mellett a különféle vacsoraversenyek és nemzetközi kongresszusok is előmozdították. Az első úttörő szakember id. Marchai József (1832-1914) volt. Fia, if). Marchai József szállodás lett. Jó barátságban volt Gundel Károllyal, aki az ő hívására ment 1905 novemberében Tátralomnicra, hogy elfoglalja az igazgató helyettesi és szállodatitkári állást a Nemzetközi Hálókocsi Társaság (WL) tátralomnici és csorbatói telepén, ahol a telep fejlesztésén és kiépítésén munkálkodott. 1908-ban Marchai utóda lett, és átvette a szálloda irányítását. Tátralomnicon ismerkedett meg Marchai sógornőjével Blasutigh Margittal, aki nemsokára egy életen át társa, felesége lett.