Saly Noémi: Café?! Változatok és változások Időszaki kiállítás 2007. február–május (Budapest, 2007)

A pláza - tudjuk - város a városban, vagy inkább valami torz és mesterséges város. Soha nem esik az eső, szól a zene, és minden kapható. Dizájnos, de lélektelen világ ez, minden apró részlete azt szolgálja hogy kivegyék a pénzt az emberek zsebéből, miközben úgy érzik, szórakoznak, Ha valami képes ellensúlyozni ezt a hatást, hát a kávéház talán igen. Ott még megpihenhet az áldozat, gyönyörködhet a zsákmányában, belemerülhet egy jóízű beszélgetésbe, netán elgondolkodhat, tényleg szüksége van-e mindarra, amit rá akarnak tukmálni. Csöndet persze ne keressünk, és többnyire ajtó sincs, amit magunkra csukhatunk, legföljebb megbújunk egy védettebb sarokban - de aki itt rákap a társas kávézás örömeire, az talán az igazi város igazi kávéházaiban is megtalálja majd a helyét, és készséges vásárlógép helyett gondolkodó polgárrá válik. Ha nem ő, akkor talán majd a gyerekei. The shopping mall as we know is a city within a city or rather a distorted and artificial city. It never rains, there is constant music and it is available every day. It is a trendy, but soulless world, every last detail designed to take money out of your pocket while you feel you are enjoying yoursell. II anything is capable of counterbalancing this effect, perhaps it might be the café. Here at least the victims can rest and admire their spoils, get involved in a good conversation and wonder whether all that is being thrust upon them is really necessary. It would be useless to expect quiet and for the most part, there are no doors to close behind us. The most we can do is hide in a sheltered corner. But anyone who gets used to the delights of having coffee in company, will perhaps find their place in the real cafés of the real city and turn from a willing 'consumer machine' into a thinking citizen. If they themselves do not, perhaps their children will.