Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története (Budapest, 2007)

Török vándor édességárus Wandering Turkish sweetmeat vendor Magyarországon már a török uralom idején gyümölcslevekből készült jeges italt, úgynevezett sörbetet kínáltak a keleti vándor-édességárusok, akik „műhelyüket" sokszor vállukon és fejükön cipelték. A 17. századtól rézformában, sóval kevert jéggel fagyasztották a gyümölcskocsonyaszerű fagylaltféleséget. Receptje a korabeli szakácskönyvekben is megjelent. Találhatunk fagylaltreceptet az egyik legrégibb magyar nyelvű, kézzel írott cukrászkönyvben is. Szerzője nem más, mint Erdély gubernátorának felesége, Apor Péter író leánya, Apor Zsuzsanna. Egy másik, 1753-ból származó erdélyi kéziratos szakácskönyvben olvashatjuk ezt az érdekes receptet: „Tölts osztón nádmézet az áttört eper levéhez, hogy édes legyen, és süsd meg a jégbe,... addig míg megfagy." Hazánkban a cukrászok (főként észak-olasz bevándorlók), korabeli kifejezéssel a „tsemege tsinálók" a 18. századtól kezdve már készítetlek és árultak fagylaltot, az 1760-as évektől pedig egyes kávéházak kínálatában is szerepel ez a hideg nyalánkság, de ezek a készítmények még nem azonosak a mai fagylalttal. A 18. század végén a pesti Duna-part „lemonádés" sátraiban nemcsak limonádét, de „fagyost" is kínáltak. A Pest-Budáról szóló első magyar verses irodalmi műben is szerepel a hideg csemege. A verses elbeszélési a szerző, Gvadányi József 1790-ben jelentette meg Egy falusi iwtáriusnak budai utazása címmel. Főhőse, a peleskei nótárius Szatmár megyéből fellátogat a fővárosba, majd átballag a hajóhídon Pestről Budára, és betér a Hídhoz címzett fogadó kávéházi sátrába a hídfőnél: „Elmentem, s megálltam a híd túlsó végén. A hol egy szép sátor állott a bal felén. Ebben sok sétáló mulatgatott kedvén, Egyik Eemonádét, másik fagyost kérvén." A nyelvújítás előtt a fagylaltot még „hideg nyalat"-ként, „lagyalt"-ként vagy „fagyos"-ként emlegették. A fagylalt szónak az eredetét az etimológiai szótárak különbözőképpen magyarázzák. A Benkő Loránd-féle etimológiai szótár szerint a fagylalt szó 1775-ből származik, maga a fagylaltozik ige pedig 1844-ben jelenik meg. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerint 1789-ben használták először. Egy 1793-ból való hagyatéki jegyzőkönyvben ezt olvashatjuk: „9 fagylaltnak való üveg fíntsiák, íl tsutorkás szélű tsonak forma füles poharak fagylaltnak valók." Leszögezhetjük, hogy a fagylalt kifejezés a 18. század végétől terjed el a köztudatban. Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyvében, mely 1840-ben, Pesten jelent meg, így ír a fagylaltokról: „a fagylalt ké