Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története (Budapest, 2007)

annak tartalmát. A festményeken az is látható, hogy a párolgás hatásosságát nagy legyezőkkel élénk légáramlást keltve mesterségesen is növelték. Indiában a Föld éjszakai kisugárzását is használták hűtésre: derült éjszakákon lapos agyagedényekben vizet helyeztek ki szalmával bélelt gödrökbe vagy a lapos háztetőkre. Kedvező időjárási körülmények között (derült időben, igen kis páratartalom mellett) az edényekbe töltött víz annyira lehűlt, hogy a felszínén vékony jéghártya keletkezett. Marco Polo, a híres olasz utazó 1298-ból származó úti jegyzetében arról írt, hogy a kínaiak már ötezer évvel ezelőtt ismerték a fagylalt korai változatát. Gyümölcsleveket mézzel édesítettek, s hóval, jéggel hűtötték, fagyasztották. Már inkább legenda az a vélekedés, hogy Marco Polo több évi utazás után hazájába visszatérve kínai fagylaltrecepteket is hozott magával. (Mindenesetre tény: az olaszok a középkortól napjainkig jelentős szerepet játszottak a fagylalt történetében.) A Han-kori filozófia nagy alakja, Vang Csüng leírja, hogy télen feltörték a jeget, és „jégkamrákat" (ping si) készítettek. Már a Dalok Könyve is megénekli: „Második hónap: a jeget bontjuk, Harmadik hónap: verembe hordjuk." (Weöres Sándor fordítása) Máshol ezt olvashatjuk: „jéggel nyeled a bambuszbor-seprőt: Hűsítő ital, gyönyörűséges! A serlegek sorakoznak, Szeszes, édes: mind bőséges. Térj, ó, lélek, közénk vissza!" (Weöres Sándor fordítása) Évezredes hagyományokra tekint vissza Japánban a Jég ünnepe", melyei június első napján tartanak. Ebből az alkalomból a császár kitüntetést ad át, amelyhez egy darab jeget is mellékel. Állítólag a legendásan bölcs uralkodó, Salamon király is (a Kr. e. első évezredben) mézzel és gyümölcspéppel kevert hólevet szürcsölgetett. Szimónidész görög költő (Kr. e. 556-468) egyik versében így szólt barátaihoz: „töltsetek poharamba az Olümposz hótakarójából, mely a pireuszi tájat ékesíti." A hideg édesség nemcsak különleges csemegének, de orvosságnak is számított. A kiváló orvos, Hippokratész - aki szerint az egészség a négyféle testnedv helyes arányán múlik - Kr. e. 400 körül kifejezetten ajánlotta a fagyos csemegét. Ö úgy mondta: „a tesinedveket élettel tölti meg, és javítja a közérzetet". Ugyanakkor óva intett a hideg italok mértéktelen fogyasztásától.