Rédey Judit: Hideg nyalat és spanyol tekercs. A fagylalt, a jégkrém és a parfé története (Budapest, 2007)

A párizsi Procope kávéház Café Procope of Paris bérelte is azt a házat, amelyben később Coltelli megnyitotta üzletét. Személyét illetően a házasságlevele az első biztos dokumentum 1675-ből. A házasságlevélben még vásári kereskedőként szerepel, gyermekei keresztlevelében, 1677-ben „limonádés", majd később „limonádés mester". 1676-ban jelenik meg az a rendelet, amely felhatalmazza a limonádésárusokat arra, hogy az újonnan divatba jött, egzotikus italokat is árusítsák. Procope az elsők között él ezzel a lehetőséggel. Sikerét bizonnyal köszönheti annak is, hogy ebben az időben nagy és befolyásos olasz közösség él Párizsban, és a franciák között is nagy divatja van mindennek, ami olasz (ebben a korban egy sor olasz jövevényszó is kerül a francia nyelvbe). A legenda szerint Procope először a limonádét fagyasztotta meg, ez volt az első citromfagyi. A mesternek nagy sikere volt, vagyona és társadalmi megbecsültsége egyre nőtt. 1684-ben párizsi polgárjogot nyert, 1686-ban alapította a Procope kávéházat, a világ legrégebben működő és ma is álló kávéházát. A párizsiak ezen a helyen kóstolták meg először a fagylaltot, és szenvedélyesen meg is szerették. Akkor vált európai hírűvé, amikor a vele szemben működő Comédie Française színészei megtelepedtek benne. Előkelő berendezése is vonzotta a vendégekel. Kristálycsillárok, márványasztalok és tükrök mindenütt, ami nyilvános helyen akkoriban újdonságszámba ment. Procope nemcsak kávét és fagylaltot árult (eleinte csak egy-két fajtát), hanem mindent, ami nyalánkság és újdonság. Teát, csokoládét, fűszeres italokat, őszibarackkal illatosított maraszkínót (dalmát maraszka-meggyből készült likőrkülönlegesség), egzotikus borokat, fahéjjal, szegfűszeggel, vaníliával, cukorral édesített likőrt, amit „vénuszolaj"-nak hívtak. Procope mester 1695-ben és 1699-ben megvette azokal a házakat, amelyeket addig bérelt. Felesége halála után 1697-ben újranősült, elvette a nemesi családból való Anne-François de Vaulier-t, és ugyanebben az évben ő maga is nemesi címet kapott. Üzletét 1716-ban adta át fiának, Alexandre-nak, majd ez utóbbi halálakor, 1753-ban a kávéház kikerült a család kezéből, és két tulajdonosváltást követően 1770-ben, a Comédie Française csődjének következtében hanyatlásnak indult. Tíz év múlva kezdődő második felvirágzását kifejezetten a fagylaltnak köszönhette, amely akkor terjedt el egész Franciaországban, ismét csak olasz cukrászok jóvoltából. A Procope új gazdája egy Zoppi nevű olasz kávés lelt. A kávéház áriapján 1782-ben már 80 különféle fagylalt- és sorbetkreáció szerepelt. A hűsölni vágyó dámák és gavallérok választhattak rózsa, barack, vanília, gesztenye, dió, csokoládé, ananász és még nagyon sokféle ízesítésű fagylaltból. Akkoriban ide járt az egész forradalmi Párizs. Marat nyomdája épp a kávéház mögött volt, Danton a szomszédban lakott - lángolásuk a kávésra is átragad, aki Benjamin Franklin halálakor emlékünnepséget