Nagyváthy Éva: Törley 1882–2007 (Budapest, 2007)

Budafoki látkép a 19. század végén „Bújjon el a nemet rajnai borával / Hallgasson az olasz Falernumával Csak igya weg a franc ehampagnerót / Egy hordónk feléri boraik tengerét! A halhatatlanság- mennyei nektárja /E volt vagy ez annak valóságos párja... " Törley helyválasztását leendő pezsgőgyára számára bizonyára nem befolyásolta ez a 18. század elején írt versike. Bizonytalan, hogy olvasta-e egyáltalán. Mindenesetre a szövegből is kitetszik, hogy a promontori versfaragó saját borát bizony el nem cserélte volna a franciák híres „sampányerére"! A verssel nagyjából egy időben létesült az a nagy urasági borospince a Savoyai kastély alatt, amely később Törley József pezsgőgyáros tulajdonába került. Amikor Törley először ide látogat, még csak álmodozik. De reményeit már jólesően latolgatja magában. Számba veszi a kínálkozó lehetőségeket: helyben termő, kiváló bor a gyártáshoz, hűvös pincék labirintusa a tároláshoz! Előnyös szállítási lehetőségek! A legtöbb pince alagútja egyenesen a Dunapartra vezet, így a pincékből közvetlenül a dunai uszályokra tudnak rakodni. Itt halad keresztül a dunántúli országrészt a fővárossal összekötő főútvonal is. A felsorolt kedvező körülményekhez tegyük még hozzá a főváros - mint felvevő piac - közelségét. Azt se feledjük, hogy a 19. század végén Európa egyik legdinamikusabban fejlődő fővárosa Budapest volt, egyre-másra épülő szállodákkal és elegáns éttermekkel, vendéglőkkel. Aki pezsgőgyártásra adta a fejét - tudna-e szebbed álmodni? Bizonyára nem. Különösen ha Törley Józsefnek hívják, s már régen tervezgeti hazatérését. <® 21 9