S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

A plakát egyedüli és egyetlen célja, hogy eladjon. Ha ezt a hivatását teljesíti, megtette kötelességét. Ha szép, művészi formában teszi ezt, úgy a plakátművész is megtette kötelességét. Mennél több művészi plakát felel meg teljes mértékben a reklámkövetelményeknek, annál több művészietlen és rossz plakát helyét foglalhatja majd el a mind nívósabbá váló budapesti plakátoszlopokon. (Magyar Iparművészet, 1933. 184-185. o.) Rosner Károly, A magyar reklámgrafika Magyarország fő exportcikke a tehetsége. Amikor keresztmetszetet adunk a magyar reklámgrafikáról, ezt mindenképpen ki kell emelnünk. Azokban az országokban, ahol az elmúlt tizenöt évben előremozdították az európai reklámgrafikát, jelentős számban találunk magyar művészeket. Mi biztosítja a magyar reklámgrafikusokat ebben a versenyben? A tehetségük. Legyen ez plakát - a reklámgrafikusok főerőssége -, prospektus, csomagolás vagy könyvborító: a színhatásokból azonnal felismerni a magyar művészt. Az újkeletű tárgyilagosság festőiséggel párosulva, újraélesztette az elmúlt években a magyar plakátot. A festőiség a kifejezési mód, az újkeletű tárgyilagosság pedig a pontosság magasiskolája a magyaroknál. Az újra való törekvés korlátlan a festészetben. A sokszorosítási technikával való lépéstartás pedig megkönnyítette, hogy a legújabb festészeti vívmányokat alkalmazni is tudják a reklámgrafikában. Ezt lehet ott, ahol új magyar reklámgrafikáról beszélünk, tehát ne hiányozzék a magyar sokszorosítási technika iránti dicséret sem. A művészek, akiknek a magyar plakát meghatározó szerepét köszönheti: Berény, Bortnyik, Georg, lrsai, Konecsni, Maliász, Dallos, Molnár C. Pál és lfj. Richter mellett pedig egy sereg fiatal művész alkot, akik idővel át fogják venni a stafétabotot. (...) (Gebrauchsgraphik, August 1936. Ford. Bánsági Kinga)