S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

TALLÓZÁS A KORABELI KRITIKÁK KÖZÖTT Lyka Károly, Az utca művészete A modern nagyváros külső színe alaposan megváltozott, amióta a kereskedelmi verseny nagyra növesztette a reklámot s amióta a reklámot szolgáló falragaszok, etikettek, címtáblák stb. művészemberek műterméből kerülnek ki. A modern kereskedő nem elégszik meg avval, hogy áruit egyszerűen raktáron tartsa, vagy hírlapokban hirdesse. Sokkal nagyobb hatást ér el a nagy fogyasztó közönségnél, ha odaveti hirdető falragaszait a publikum szeme elé, az utcára, a sokadalmak helyeire, vasutak vaggonjaiba, nyilvános séták és találkozók helyére, ahol ezer meg ezer ember fordul meg s ugyanannyi olvasója akad az ő reklámjának. Természetes, hogy célját csak akkor éri el, ha reklámja föltűnő, ha formájával, ötleteivel, színeivel messziről kiválik a többi közül és ha nemcsak tartalmával, hanem csínjával, ízlésességével is leköti a közönség figyelmét. Nagy francia, amerikai, angol, belga kereskedőcégek voltak az elsők, akik a mai kereskedelem szédületes versenyében rájöttek erre a fogásra. De honnan vegyék a minden tekintetben megfelelő falragaszokat? Az egyszerű litográfus munkája nem elégítette ki őket, a könyvnyomdák minden tipográfiai fogása csütörtököt mondott. Olyan emberekhez kellett fordulniok, akik egyszeribe eltalálják az ízléses és föltűnő formát, akik ösmerik a színhatások erejét, a vonzó előadás titkait. Művészemberekre volt szükségük: tehát művészemberekhez fordultak. Ezek pedig jó árért szívesen ráadták magukat a falragasz-rajzolásra, invenciójukkal új, díszes és lapidáris formát adtak e nagy papirosoknak, egyszerű színelrendezésükkel föltünőkké tették, míg rövid idő alatt a verseny oly magas színvonalra emelte a plakátrajzolást, hogy azt bízvást a művészet egy különös és vadonatúj formájának tekinthetjük s mint ilyennel szívesen és élvezettel foglalkozunk vele. (...) A jó plakát messziről kiált át a nézőhöz, kevés mondanivalóját behízelgő, művészileg csiszolt, raffinait nyelven mondja el, nem tolakodik, de vonz. Ezekből a szükségletekből támadt az utca ez új művészetének stílje. Egy pár nagy és széles vonallal, erőteljesen rajzolják meg a körvonalakat, keveset törődve aprólékosságokkal, amelyeknek úgy is okvetlenül el kell veszniök a nagy távolságban. Minthogy sík téren kell hatniok, nem törődnek távlattal, nem törődnek a formák