S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

oszlop, 10.000 nm összterületű hirdetőtábla, 28 hatszögletes nagytípusú és 1 15 kistípusú világítóoszlop adott lehetőséget a plakátok elhelyezésére. Az 1930-as években szerephez jutottak a századelő fürdőplakátjainak méltó folytatásaként az idegenforgalmi plakátok. A nemzeti karakter kifejezésére törekedtek. Az idegenforgalomra az állam is nagy figyelmet fordított. Európa-szerte és Magyarországon is gyakorivá váltak a nemzetközi idegenforgalmi plakátkiállítások. Kiállítási tárgyként, vagy turistairodákba, várótermekbe elhelyezett dekorációként a plakát kultúrdiplomáciai tényezővé vált. Az 1930-as évek közepén a tárgyilagos plakátokat felváltották a klasszicizáló, lírai megfogalmazásúak. A korszak kiemelkedő alkotóművésze a sokoldalú Konecsni György volt. Idegenforgalmi plakátjai a népviselet festőiségét sugározták. A második világháború előtti években, a konjunktúra lanyhulásával fogyatkozni kezdett a jó kereskedelmi plakátok száma, politikai célok nyomultak előtérbe. A korabeli sajtó reflektálása szinte egyidős a plakát megjelenésével. Az „utca képeskönyve", „az utca dekoratív művészete", „az utca galériája", „a nagyváros gyermeke" - mondták a plakátról a kritikusok a 19-20. század fordulóján. Hasonlították „vásári kikiáltóhoz is, ki elvesztette a hangját és színes gesztikulációkkal akarja a tömegeket elcsábítani." A plakátokkal ők még eredeti, valóságos környezetükben találkoztak, nem az utókor iparművészeti igényű szűrőjén keresztül látták azokat. Bíráló szemük az utca válogatás nélkül kiragasztott plakátrengetegében észrevette a remekműveket is. A képes falragaszoknak fontos ízlésnevelő szerepet tulajdonítottak. Az 1920-as évektől előtérbe kerültek az elemző, értékelő írások. Megnőtt a szaksajtó szerepe. A Magyar Iparművészet, a Magyar Grafika, a Reklámélet, a Plakát cikkei rendszeresen tudósítottak a plakátpályázatokról, kiállításokról, a magyar plakát külföldi sikereiről. Az Iparművész folyóirat „Plakátkritikus" rovatot indított az 1930-as évek végén. Közismert kritikusok és művészettörténészek (Nádai Pál, Rosner Károly, Hevesy Iván) foglalkoztak a kereskedelmi grafikával. Megszólaltak maguk a plakátművészek is. Keresték a kapcsolatot a művészi érték és a plakát mozgósító ereje között. A kiállítás a plakátokat az utca hangulatát megidézve hozza közel a ma emberéhez. Megkérdezi látogatóit: Ön szerint milyen a jó plakát?