Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

H. Szűcs Gitta: A Pesti Nagykereskedők Testülete

van hivatva - írták — hogy az országnak úgy bei-, mint külkereskedelmét előmozdítsa, magasabb színvonalra emelje, . . . abban nagyobb élénkséget, rendszerességet és bizalmat és ezzel egyszersmind fokozottabb jólétet, tehát a hazának igazi vagyonosságát létesítse". A folyamodványhoz 19 pontból álló alapszabály-tervezetet mellékeltek. Ezzel azt kívánták elérni, hogy tagjaikat vallásukra való tekintet nélkül korlátlan számban vehessék fel, a nagykereskedési minősítéshez csak a nagykorúság, a feddhetetlen hírnév, üzletben vagy gyárban eltöltött 10 évi gyakorlat és 30 000 P. frt vagyon kimutatása legyen szükséges. A többi cikkely tartalma a kereskedésről szóló 1840. évi törvényen alapult. Az utolsó paragrafusban kifejezésre juttatták, hogy az új testületnek nem áll szándékában a többi kereskedő jogainak csorbítása, nem kívánnak beleszólni az új nagykereskedői jogosítványok kiadásába. E pont merőben különbözött a céhes testületek alapvető kiváltságától, a helyi kereskedők számának szabályozására irányuló törekvésétől. Ezt az elzárkózást Pesten a polgári kereskedők képviselték, mint ahogy a nagykereskedők testületalakítási kérelmükben utaltak is erre. A nagykereskedelmi testület felállítását a Polgári Kereskedők Testületén kívül a városi tanács is ellenezte. Mindkettőjük részéről a szabadabb kibontakozást gátló céhes szellem nyilvánult meg. A polgári kereskedők arra hivatkoztak, hogy a város kereskedelmét nem az egyes nagykereskedők, hanem a testületben lévő összes szakmák kereskedői tették naggyá. A városi tanács szerint pedig „a kisebb kereskedők az elválasztott nagykereskedők által némikép nyomattatnak is". A helytartótanács nem fogadta el a városi tanács véleményét, sőt helyeselte a nagykereskedők testület alakítási szándékát, megerősítve azt a Mária Terézia által alapított bécsi nagykereskedelmi testület hasonló célkitűzéseivel. A magyar kir. udvari kancellária szintén a testület megalakítása mellett foglalt állást. Azt javasolta, hogy az alapszabályokat a bécsi testületéhez képest módosítsák, hogy a két főváros nagykereskedői között a váltóforgalom rendezését ezzel is elősegítsék. A pesti kir. váltótörvényszék véleménye szerint az új testület létrehozása a fejlődő magyar kereskedelem érdekeit fogja elősegíteni. Tagjai a legvagyonosabb kereskedők közül kerülnek ki s így alkalmasak lesznek a váltótörvényszéki ülnöki tisztségek betöltésére is. Az alapszabályokat végül a magyar udvari kancellária javaslatainak megfelelő módosításokkal terjesztették fel az uralkodóhoz. V. Ferdinánd 1845. november 20-án hagyta jóvá a Pesti Királyi Kiváltságos Nagykereskedők Testületének megalakulását'

7. A szabadalomlevél, formáját tekintve, még a céhes kiváltságlevelek mintájára készült. A 17 pontból álló alapszabályt már magyar nyelven szerkesztették. A testületbe való felvétel feltételei az 1842-es tervezeten alapultak, csupán a „valláskülönbség nélkül" kitétel módosult a helytartótanács kívánságára a „törvényesen bevett vagy türelmezett hitvallás minden különbség nélkül" feltételére. A bécsi nagykereskedők alapszabályainak mintájára a testületnek a városi tanács közvetítésével kellett a belépni kívánók kérelmét a helytartótanács elé terjeszteni. A szükséges alaptőke felülvizsgálása a pesti kir. váltótörvényszék feladata lett a nagykereskedelmi testület elöljáróinak segítségével. Ez a kimutatott alaptőke biztosította a testület tagjai számára azt a lehetőséget, hogy a birodalmi bankoknál hitelben részesülhettek. Mindez külsőleg a „királyi kiváltságos nagykereskedő" név és cégjelzésükben a Monarchia címerének használatában nyilvánult meg. Kimondták, hogy a kir. kiváltságos nagykereskedők „mindennemű árukkal, termesztvényekkel." nagyban korlátlanul kereskedhetnek és foglalkozhatnak mindenféle bizo95