Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
S. Nagy Anikó: Egy XVIII. századi aranymérleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban
osztrák 3,49 g 4 7) viszonyítással idegen aranyakat is mérhettek ezzel a mérleggel. A mérleg diófából készült, lapos, felhajtható fedelű tokba zárható. A doboz formája a mérlegéhez illeszkedik. Alját egy darab fából vájták, amely belül durvább, kívül simára csiszolt. A fedélen kézírással „Keltj apr 26 1768" felirat olvasható, alatta piros viaszpecsét-töredék. A pecsétrészleten egy bányászkalapács látható. 4 8 A doboz zárása egy kis romboid alakú, kampóban végződő kapocscsal történt. A fedél belső oldalán papírcímke helye észlelhető, az alját bélelő papírból is csak egy jellegtelen csík maradt meg. így a mérleg készítettek, és a hitelesítő hatóságról konkrét adatunk nincsen. Aranymérleget általában a pénzverők készítettek, akik egyúttal ötvösök is voltak, ők vésték a „bélyegítőket". A XVIII. századig a pénzverő házakban kizárólag ötvösök voltak a pénzverők. 4 9 Régi szokás szerint a főkamarai gróf köteles volt a hamis pénzverés miatt azokban a helységekben, ahol pénzváltás volt, hiteles, felszerelt mérlegeket állítani. (Mert a kereskedőknek az volt a rossz szokásuk, hogy a nehezebb pénzeket válogatták ki. 5 0) A XVIII. sz. második felében Körmöcbányán és Nagybányán vertek aranypénzt. A nagybányai verde pénzein gyakran alkalmazták a város címerének járulékos elemét, a két keresztbe tett bányászkalapácsot. Hasonlóan két keresztbe tett bányászkalapács volt az ötvösjegye ebben az időben a A mérleg, tokjába helyezve 62
