Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: A távolsági kereskedelem útvonalai Magyarországon a X-XIV. században

A pesti és a jenői hajósok szervezete már a XIII. századból ismert. Gildéhez hasonló társaságok voltak, a szállításon kívül valószínűleg nagykereskedelemmel is foglalkoztak.

11

4 Magyarországon egyes helyeken idegen kereskedőknek is volt gildéjük, például Esztergomban. A kereskedőtársaságok elsősorban a távolsági kereskedők csoportosulásai voltak. Valószínűleg kereskedelmi ügyleteiket, utazásaikat is együttesen végezték, hiszen a középkor rossz közbiztonsága miatt a karavánszerű társulás volt célszerű. Magyar kereskedők gildéjéről csak a nagyszombati kereskedőtársaság működését említő 1335. évi királyi és országbírói oklevélből tudunk.

11

5 A távolsági szárazföldi kereskedelem szállítóeszköze az ún. mázsaszekér volt (currus magnus quos vulgo masa dicitur).

11

6 A vámtarifákban az értéke egy nagy hajó vámértékének felelt meg. A budai vámtarifában egy mázsaszekér halért kellett egy fél fertőt fizetni, egy nagy hajó gabonáért ugyanannyit.

1 1

7 Egy mázsaszekéren körülbelül 30 márka értékű áru fért el. (Ezért a pénzért 1200 hold földet vagy 10 rabszolgát lehetett vásárolni.) Ennyi értéket csak nagybani kereskedelem hozhatott forgalomba, s ezzel máris közelebb kerülünk a mázsaszekér meghatározásához. A mázsaszekér vámja a közönséges (könnyű) szekér vámjának hatszorosa volt. Ha nagyságának nem is kellett a könnyű szekér hatszorosának lenni, mindenképpen egy nagy, erős vázú, nagy teher számára alkalmas kocsiról van szó. Legalább négy ló húzta, amelyeket párosával, rudas módra fogtak a szekér elé. A mázsaszekér megnevezése a XIII. században tűnt fel. Származása a könnyű magyar szekerekkel szemben külföldi eredetre vall. A „német szekér" megnevezés is valószínűleg mázsaszekeret takar. Belföldi forgalomban nem játszott szerepet, országosan nem is terjedt el. (Az alföldi homokos terep nem is volt alkalmas ilyen kocsi használatára.) A mázsaszekér tipikusan az átmenő forgalom eszköze volt, kibontásuk csak a harminca dhelyeken történt, egyéb vámhelyeken vámolás, kibontás és mérlegelés nélkül engedték tovább. A kompoldi vámtarifában nyitott, könnyű kocsit különböztettek meg mázsaszekértől.

11

8 Ez arra mutat, hogy a mázsaszekerek fedett, ponyvával letakart, lekötözött, erős, négylovas szekerek voltak. Fedett vagy letakart mivolta a távolsági kereskedelem számára a hosszú út viszontagságai miatt nemcsak célszerű volt, hanem elengedhetetlen is, a rakomány biztonsága, védelme szempontjából. Kibontani sem kellett a terhet lépten-nyomon, mint az egyéb, belföldi forgalomban levő szekérét. Egyébként a mázsaszekér XVI. századi utódja, a társzekér is fedett volt. Áruszállítás kétkerekű bigán (Fametszet 1475 körül) A könnyű szekerek közül a kétkerekű, ún. biga vall még külföldi szállítóeszközre. A budai vámtarifa egy három hordóból álló borrakományt említ, amely kétkerekű taligára vonatkozik. Ilyen járműveket egész Európában használtak, kivált nehéz áruk szállítá1 1 9 sara. Magyarország területén a középkorban elmaradott útviszonyok voltak, nehezen járható útszakaszokkal. A földesuraknak nem volt 40