Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: A távolsági kereskedelem útvonalai Magyarországon a X-XIV. században

XI—XII. században izmaelitának neveztek minden mohamedán vallású idegen kereskedőt, arabokat, bolgárokat, besenyőket, alánokat és uzokat. A „saracenus" (szerecsen) elnevezést is használták. A honfoglaló magyarokkal népes kereskedősereg érkezett, követve a vásárlóikat. A mohamedánok X. századi jelenlétéről írt Maszudi a 934. évi bizánci hadjárat alkalmából. A bizánci seregben csatasorba állították az áttelepített muzulmánokat. Erre a magyarokat a náluk levő vagy tartózkodó muzulmánokat összegyűjtötték, és az első sorba állították, hogy hittestvéreiket azok a magyarok oldalára csábítsák.

6

2 Leletanyagukat tekintve (Nyírség, FelsőTisza vidéke, Bihar megye. Kisalföld, később Szeged környéke) a kereskedelmileg fontos területeken települtek le. Az egyik legkorábban említett vásáros hely, Szoboszlóvására (Hajdúszoboszló) is az ő területükön volt. Őwereteik, a nyílcsúcsok és ékszerek volgai bolgár eredetükre utalnak.

6

3 Nagykereskedők voltak, távolsági kereskedelemmel foglalkoztak, amelynek hasznából nagy vagyonokat szereztek. (Az éremleletek az izmaeliták területén sűrűsödtek.

6

4) Kálmán törvényei kétféle kereskedőt különböztettek meg: „olyan kalmárok, akik csak azért űznek kereskedést áruikkal, hogy gazdagodjanak", és „szegények akik a vásárból élnek".

6

5 A különbség az adóztatásban is megmutatkozott. A Váradi Regestrum a XIII. századi izmaelitákat mint pénzverőket és pénzváltókat említi.

6

6 Az aranybulla viszont már tiltotta a pénzverést az izmaelitáknak és zsidóknak.

6

7 A XI. században a magyarországi átmenő forgalomba bekapcsolódtak a nyugati kereskedők, köztük számos zsidó kereskedő is. Ábrahám Ben Chijja és Jákob kocsijának kereke éppen Esztergomnál esett ki, midőn árut szállítottak Oroszországból nyugatra Magyarországon keresztül.

6

8 Jehudák ha Kohen mainzi rabbi 1070 körül írt „Bírák Könyve" a zsidókat mint a Magyaroszág és Mainz közti kereskedelem közvetítőit említi. Egy érdekes eset azt is mutatja, hogy a Magyarországon vásárolt árucikkek értéke nyugatra kerülve jócskán megnőtt. Rubin és Simon mainzi zsidó kereskedők Hágár országában (Magyarország) árukat vásároltak. (Arról, hogy a magyarokhoz mit vittek, sajnos nincs említés.) Ruben Simonnak 10 aranyozott, és két rézedényt adott át azzal, hogy vigye el Mainzba, s ott adja át N-nek és N-nek. Simon nem adta át az edényeket, ezért kártérítést kértek tőle. ő azzal az értékkel akart fizetni, amiért az edényeket Magyarországon megvásárolta, de a követelők ahhoz az összeghez ragaszkodtak, arhely megfelelt az edények mainzi árának.

6

9 Magyarországon az átmenő forgalom a XII. század végén és a XIII. század elején megélénkült mind Bizánc, mind Nyugat felé. Háttere a gazdasági fellendülés, valamint a keresztes hadak átvonulása Magyarországon a Duna mentén. Megváltoztak a kereskedelmi útvonalak, a régiek elnéptelenedtek, vagy irányuk módosult, s új útvonalak jöttek létre. A fő útvonal a Duna lett. Jelentőségét bizonyítja az is, hogy IV. Béla király a tatárjárás után áttette székhelyét Budára, s azt 1244-ben árumegállító joggal ruházta fel. A XIII. századra kialakult kereskedelmi útvonalak állandósultak a XVI. századig. A régi Duna menti baranyai út Ercsi-Esztergom szakaszáról elterelődött a forgalom Ercsi-Tétény-Buda irányába. Esztergom és Buda jó ideig vetélkedett a kereskedelem ellenőrzéséért. (1291-ben a budai polgárok bántalmazták, majd a Dunába dobták az esztergomi káptalan vámszedőit, akik a budai vásáron vámot akartak szedni.

7

0) A Duna Buda-Bécs közötti szakaszán az út Esztergom helyett Bicske, Bánhida, Kocs, Bana, Szőny városokon ment keresztül. A dunai úton folyt le a levantei kereskedelem a német városoktól Konstantinápolyig. Máig nyúlnak a viták a levantei kereskedelem ma32