Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
S. Nagy Anikó: A távolsági kereskedelem útvonalai Magyarországon a X-XIV. században
forgalmi mithkálokkal és kivisznek tőlük (ti. prágaiaktól) rabszolgát, cint és ólmot. 4 0 Az országon átmenő kereskedelem vámja a fejedelem haszna volt. Taksonyról tudjuk, hogy a vámolás lebonyolítására izmaelitákat telepített Pest várába, az átkelést pedig szláv révészekkel biztosította. 4 1 Géza telepítéspolitikája a vámjövedelmek megszerzésére irányult, már nem a szállásterület függvénye volt. A megyer telepek a lassan kialakuló, majd István király idején megszilárduló, Prágát Perejaszlaveccel, illetve Bizánccal összekötő észak-déli irányú főútvonalak mentén voltak. Az Al-Dunánál lévő Gyécsa helynév (ma: Divici) a fejedelemnek azt a törekvését tükrözi, hogy rátegye kezét a távolsági kereskedelm új központjára, s a vámokat is saját kezelésébe vegye. Ez már a központosítás egyik fontos lépése volt. A X. század második felében, a kievi út lezárásával a nyitrai dukátus tett szert nagyobb jelentőségre. Géza fejedelem megkezdte a hadsereg átszervezését, mely első jele a nyugat felé való közelítésnek. Ehhez új, nyugati típusú kétélű kardokra, páncélzatra, kengyelekre volt szükség, amelyek a X. század végétől egy, a Vágón és Nyitrán lejövő úton kerültek be az országba. 42 Géza székhelyét Esztergomba helyezte, mert akkor már az volt az „ország közepe". Az ország közepének minden korszakban a legfontosabb kereskedelmi csomópontot tartották. A királyi székhelyek változtatását legtöbbször megelőzte a kereskedelmi központok eltolódása. Esztergom mellett a másik kereskedelmi központ Szigetfő volt, melyet a veszprém-völgyi görög oklevél Szombutu helynévvel jelölt. 4 3 I. István király jól megszervezett államában a kereskedelmi központok a királyi és az ispáni várak lettek. A várak mellett vásárhelyek, később kereskedő telepek jöttek létre. Okleveles adatok maradtak fenn a vásárhelyek említésével, velük azonban óvatosaknak kell lennünk, köztük kevés az igazán hosszú életű, s az átmenő forgalom számára is jelentőséggel bíró. 4 4 István politikája következtében Magyarország híd lett a német-római és a görög-római császárság között. Ez megmutatkozott a kereskedelemben is. István király megnyitotta 1018/1019-ben a zarándokutakat. A középkorban a Kelet országai vonzották Európa népeit. Nem ismerték azokat, de tudták, hogy a vándorkereskedők innen hozzák a fűszereket, selymeket, drágaköveket. Kelet mesés gazdagsága csábító volt. A zarándokok nyomában - részben ellátásukra, részben a védelem miatt - ott voltak a kereskedők. A zarándokok útja a hadiúton vezetett, melyet a királyi várak katonasága őrzött. A zarándokok útvonalukat 1031-43 között írásban is rögzítették: Hainburg (Devecser közelében)-Rába (Győr)-Fehérvár—Hanenburg (Tolna)—Duldumast (Hosszúhíd)—Baranyavásár—Eszék—Valkóvár Belgrád-Nis—Szófia—Plovdiv-Drinápoly—Edirne—Konstantinápoly. Magyarország és Jeruzsálem között 89 napig tartott az út. 4 5 Ez az útvonal azonban elkerülte Esztergomot, ezért a király új székhelyet létesített, az ország közepe ezúttal Székesfehérvár lett. Idrisi a XII. században a Duna mentén két fontos várost említett: „Diánától Bács a Duna mentén 60 mérföldnyire déli irányban. Bács ismert város és a régi nagyvárosok között említik. Vannak benne piacok és vásárok, iparosok és görög tudósok. Vannak megművelt földjeik és népes vidékeik. Az árak benne mindég alacsonyak a náluk levő gabona sokasága miatt. Hasonlóképpen Bácstól Keve város 60 mérföldnyire van. Keleti irányban, Ibrandis (?) várostól pedig Bács város 70 mérföldnyire van. . . . Keve és Bács hires virágzó városok nagy be- és kivitellel. Ezek Magyarország fontos városai.'" 4 6 Eszéket a zarándokok úgy emlegették, mint kenyérben bővelkedő helyet. 30
