Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: A távolsági kereskedelem útvonalai Magyarországon a X-XIV. században

S. Nagy Anikó A TÁVOLSÁGI KERESKEDELEM ÚTVONALAI MAGYARORSZÁGON A X-XIV. SZÁZADBAN A távolsági kereskedelem korszakon kén ti fő irányát gazdasági, politikai erőviszonyok, háborús és békés peródusok határozták meg. Ezt tükrözi az ősidők óta járt nagy kereskedelmi utak használatának viszonylagossága: egyes utak fokozatosan vagy hirtelen elnéptelenedtek, mások forgalma fellendült, majd ismét a korábbiak kerültek előtérbe. A magyarság a X. század közepéig abba a kereskedelmi rendszerbe tartozott, amelynek szálai Kínáig, Perzsiáig, Bizáncig és a Keletitengerig nyúltak. A kereskedelem számára a legrövidebb út a Kínától a magyar Nagy-Alföldig húzódó steppe volt. A nagy folyók mentén haladó természetes útjai a népvándorlásnak és a kereskedelemnek egyaránt irányt szabtak.

1 A „népek országútja" (egyben a kereskedők karavánútja is) végigvezetett Kelet-Turkesztán északi és déli szélén, keresztül Perzsián, majd elágazott Bizánc és India felé. A főútból a Kaspi-tenger északi partján út ágazott el délre, valamint északra a Volga és mellékfolyói mentén a Balti-tengerig. A nagy forgalmú utak csomópontjain pezsgő életű karavánvárosok jöttek létre. A nyugat felé induló karavánok központja Horezm volt, az oroszországi területen átmenő forgalom kulcspontjai a Volga- és a Don-könyök voltak.

3 A távolsági kereskedelem haszonélvezői századokon át az Észak és Dél termékeit közvetítő perzsa és arab kereskedők voltak. A steppei nomád és félnomád népektől a kereskedelem nem volt idegen. Az állattartó gazdagok kezén felhalmozódott nagy állatvagyon serkentette az árucserét. Erről tanúskodnak azok a Kína és a türk népek közti kereskedelemről szóló források, amelyek nomádoktól vásárolt jelentős mennyiségű állatról tesznek említést: 647-ben 707 000 ló, 713-ban 240 000 ló, 35 000 szarvasmarha és 112 000 juh, 726-ig 430 000 ló, 50 000 szarvasmarha és 286 000 juh.

4 Az állatokért valószínűen kínai selymeket, fényűzési cikkeket, fegyvereket kaptak cserébe. A steppei népek pompaszeretetének régészeti leletek a tanúi. Az előkelő gazdagok sírjaiból gyakran távoli műhelyek remekei kerülnek elő. A magyarok a Dél-Urai közelében levő őshazában, valamint a Magna Hungariaban is érdekelve voltak a nemzetközi kereskedelemben. Kereskedelmi kapcsolataik az Arai vidéke és Közép-Ázsia felé irányultak. Iráni ezüstedények például tömegesen kerültek hozzájuk a Kazár-birodalmon keresztül a Káma-Volga víziúton.

s Az ezüstedények nemes prémekért cseréltek gazdát. Csereeszköz mivoltukra utal az is, hogy sokukon feltüntették az ezüst súlyát is.

6 A kereskedelmi úton idekerült edények azonban elvesztették korábbi, gyakorlati jelentőségüket, kultikus tárgyakká váltak. A Jcereskedelem ugyanis nemcsak puszta tárgyakat közvetít, hanem velük együtt vagy azokon keresztül eszmevilágot is hordoz. A steppei művészet és a fegyverzet továbbfejlő25