Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

Az üzletvitelhez kapcsolódnak a számlák, jegyzékek, üzleti levelek. A számlák fejlécének általában díszes tipográfiája a cégér vagy az üzlet képével és az árucikkek, kitüntetések ábráival párosult. Szép kivitelezésük miatt is megőrizték őket. Hátlapjukon sokszor képes-szöveges hirdetések voltak. A gyűjteményben levő nagykereskedői számlák segítségével egy-egy üzlet beszerzési forrásai is nyomon követhetők. Az általában szakmánként és időrendben rendszerezett számlák mellett néhány üzlet komplex számlagyűjteményét külön tartjuk nyilván. Az árjegyzékek, árlapok és prospektusok az egész dokumentációs gyűjtemény egyik legnagyobb és legértékesebb csoportja. A kereskedelemtörténeti mellett ipartörténeti jelentősége is igen nagy. Az árjegyzékek elsősorban az üzletvitelt segítették elő, de szerepük volt a reklámozás területén is. Díszes küllemük, az ábrák grafikája és az árjegyzék egész tartalma hatékony reklámeszköznek bizonyult. Ez a gyűjtemény tartalmazza a korai nyomtatott, gyakran kézírással kiegészített árlapokat, éppúgy, mint a múlt század közepétől általánossá váló illusztrált, vaskos árjegyzékeket vagy napjaink hasonló jellegű nyomtatványait. Az árjegyzékeket szakágak szerint és ezeken belül időrendben csoportosítva tároljuk. A folyamatosan beérkező anyag segítségével egyre jobban rajzolódnak ki az egyes kereskedelmi szakmák és nagyobb cégek profiljai. A legtöbb esetben az árucikkek múltbeli választékát ma már csak az árjegyzékek útján tudjuk rekonstruálni. A szakmai csoportosítás megközelítő képet ad arról is, hogy az árjegyzékeket milyen mértékben használták a különféle ágazatokban. A legnagyobb szerepük a vas-, gép- és műszaki cikkeknél volt, ahol a méretezések, a pontos ábrák különleges jelentőséget kaptak. Viszonylag sok, részletes használati leírásokkal tarkított árjegyzéket adtak ki az áruházak. Az élelmiszer-árjegyzékek gyakran reklámszövegeket is tartalmaztak. A kereskedelmi kézikönyvek kicsi, de értékes csoportjába a pénz-, mérték- átszámítóés szorzótáblázatok, áruismereti segédkönyvek tartoznak. Legérdekesebb darabjaink az ún. kereskedésben számvető táblák, melyeknek egy-egy 1775-ben, 1803-ban, 1848-ban és 1892-ben kiadott példányát őrizzük. A cégtörténeti nyomtatványok gyűjteményében általában jubileumi kiadványok vannak, amelyek értékes kereskedelemtörténeti adatokat és képes anyagot szolgáltatnak. A ritkán fellelhető, különleges rendeltetésű cégnyomtatvány reklámcélokat is szolgált. Külön csoportot alkot a bank-, hitel-, tőzsde-, vám- és biztosítási, nyomtatványanyag. Ezeri belül külön tartjuk nyilván a részvények-kötvények numizmatikai jellegű csoportját, valamint a váltók gyűjteményét, amely igen korai darabokat is tartalmaz. 3. Reklámeszközök. A dokumentációs gyűjtemény harmadik csoportjába az általában plakát- és kisnyomtatványként nyilvántartott reklámeszközök tartoznak. Szakterületünk sajátosságaiból következik, hogy ez a gyűjteményrész számunkra jóval többet jelent, mint egy-egy cég vagy árucikk múltbeli propagandájának emlékei. A kereskedelmi reklámokat sok esetben az egész üzleti élet vetületeként, mint annak sajátos tartalmú megjelenési formáját értékelhetjük. A reklám önmagában is tükrözi a kor általános termelési és értékesítési viszonyait, sőt művészi kifejezésmódjáról és eszközeiről is képet ad. Kiegészítő anyagok segítségével pedig egyes üzletágak, cégek történetére vonatkozóan fontos adalékul szolgálhat. A szoros értelemben vett kereskedelmi reklámeszközöket nagy mennyiségük, sokrétűségük és kiállítási célra való alkalmasságuk miatt is részletekre bontva kezeljük. A) A legkorábbi reklámok a kőnyoma185