Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor: A Magyar Vendéglátóipari Múzeum megalapítása

előtt — majd aztán éveken át — kisebb csoportokban gyakorlati segítséget adtak a belső munkában, műtárgy tisztításban, teremőrzésben, és megalakították az iskola Múzeum Baráti Körét. A múzeum előadásokkal és kiállításokkal viszonozta ezt a kezdeményezést. Megalakult a felnőttek Múzeum Baráti Köre is elismert, s múzeumpártoló szakemberekkel az élen. A Múzeum Baráti Köre néhány közéleti személyiséget és olyan hatósági vagy közintézményi funkcionárust — akik valamilyen formában támogatták az intézmény létrehozását — tiszteleti tagjává választott. A múzeum szervező bizottsága minisztériumi jóváhagyással múzeumi tanáccsá alakult. A tanács az intézmény alapítását elősegítő egyes szakembereknek, főleg a jelentős tárgyi vagy dokumentációs emléket ajándékozó személyeknek erről szóló díszoklevelet adományozott. Az első oklevelek átadása a megnyitó ünnepségen történt. A Vendéglátás c. szakfolyóirat folyamatosan közölte a múzeum gyűjteményét gyarapító személyek névsorát és a megnyitásról, az intézmény megvalósulásáról színvonalas vezércikkben emlékezett meg. Korunk egyik kiemelkedő írója és közéleti személyisége, Mesterházi Lajos emlékének is adózunk, amikor szó szerint közöljük a múzeum megnyitása alkalmából a vendégkönyv első oldalára bejegyzett sorait. „Kérem, őrizzék meg azt a lelkesedést, próbálják megmenteni megukban azt az örömet, amellyel ezt a mai megnyitót előkészítették. Se a rutin, se a netáni kudarcok ne koptassák meg önökben az ügy szeretetét. Kívánom, hogy mindig ilyen sikerük legyen, mint ma volt. És a siker nyomában ne járjon az irigység, intrika, fúrás. Gratulálok! Nagyon sok látogatójuk legyen! 1966. augusztus 19." Kétségtelen, hogy a múzeumszervezés nem kicsinyhitűeknek és nem lelkes laikusoknak való feladat. Történeti és szakmai ismeret elengedhetetlen és bizonyos alkotókészség. Ezek a minimális feltételek a közreműködők tekintetében is szükségesek, mert az eredményesség és az átlagot valamelyest meghaladó színvonal elérése megfelelő szinten mozgó, igényes partnerek egyirányú törekvése nélkül nem valósítható meg. Egy ipartörténeti múzeum feladatát és tevékenységét kizárólag a hagyományos muzeológia követelményei szerint megítélni tévedés, melynek az ügyre nézve káros következményei lehetnek. Ipartörténeti múzeumnál a gyűjtemény kezelése és csoportosítása csak a szakmai követelményeknek megfelelően lehetséges, mivel csak így dolgozható fel és mutatható be. Értékét elsősorban a szakmai funkciója és használati ideje minősíti. A tárgyak anyagértéke tehát másodlagos. A múzeum gyűjteményeinek gerince a Történeti tárgyi gyűjtemény (a termelés és értékesítés eszközei: munkaeszközök, berendezések, felszerelések) Történeti dokumentációs gyűjtemény (étlapok, menülapok, árlapok, oklevelek, iparengedélyek, üzleti könyvek, levelezés, reklámanyag) Képző- és iparművészeti gyűjtemény (festmények, szobrok, díszítőelemek) Éremgyűjtemény (kitüntetések, emlékplakettek, fizetőeszközök) Egyéb gyűjtemények, ill. segédgyűjtemények (fotó, adattár, áruminták) Szakkönyvtár Múzeum számára a tárolási, raktározási feltételek a létét, munkáját és jövőjét befolyásoló tényezők. Ennél az intézménynél a javulás és bővülés lehetővé vált, de a végleges megoldás még várat magára. A múzeum közművelődési tevékenysége már az első években az illetékesek elismerését vívta ki. Szakmuzeológus-képzés hiányában nehéz feladat volt megfelelő felkészültségű tudományos dolgozókat találni, akik a kutató, feldolgozó és publikációs eredményeikkel, illetve - egy általános restaurátort 17 •