Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

különféle vesszőkosarakat, zsákokat, hordókat használtak a boltokban is. A 19. század végén a gyári termelés, az egyúttal reklámcélt is szolgáló gyári csomagolás állandósította a bolti tárolóedényeket és -eszközöket. A gyári jeggyel ellátott csinos kis szekrénykék, adagolóedények, nagy bádogdobozok, vödrök tartalmuk kifogyása után is használatban maradtak. Megjelentek a belül ónozott vörösréz kávétartályok, melyek óvták a szemes kávé aromáját, sőt a rajtuk elhelyezett adagolószerkezet megkönnyítette a kimérését is. Különféle nagyságú, sima és díszített, változatos példányaik találhatók gyűjteményünkben. A kávépörkölés is fontos mozzanata volt a bolti munkának, s a jó illat még vevőt is csalogatott. A kávépörkölőkből szép sorozattal rendelkezünk a kis mintapörkölőktől a 10 kgosakig, faszenes tüzelésűektől a gépi meghajtásúig. Speciális bolti munkaeszközként tartjuk számon a kimérőkanalakat, süvegcukorvágó bárdokat, kockacukroslapátokat, a darálók változatos típusait, vágószerkezeteket, ládabontókat, zsinegtekercselőket, plombázókat, és a sort hosszasan lehetne folytatni. A pénztárgépek sorát két, gépnek még kevéssé nevezhető korai típusú National kassza nyitja, míg eljutunk a máig. A hozzá tartozó pénztányérok egy része felirataik és rajzolataik miatt inkább a reklámtárgyak közé sorolhatók. A 20. század elején meginduló kirakatrendezés is létrehozta a maga dekorációs eszközeit, a bemutandó árut atrappok helyettesítették, megjelentek a speciális kirakati dísztárgyak. Köztük a legszebbek a kávé és tea bemutatására használt vörösréz tálak. Egy eredeti kirakatbaba is bekerült a gyűjteménybe. A szállítóeszközöket két speciális áruszállító kerékpár képviseli az 1930-as évekből. Különleges helyet foglal el ebben a gyűjteménycsoportban a „néma eladó", az automata. A századforduló idején Magyarországon megjelent automatákat egyetlen példányunk képviseli. Ez egy Stollwerck-édességautomata, mely 2 fillér bedobása ellenében háromféle áruval szolgált: csokoládé, ostya és karamella. Az automata külseje figyelemkeltő, piros színű, fehér szecessziós hóvirágos díszítéssel. A trafikban használt benzintöltő automatánk és a cigarettaautomata már a jelenkor terméke. 4. Mérőeszközök. A kereskedelmi tevékenység elmaradhatatlan tárgyi kísérője, a kereskedelemtörténeti gyűjtemény fontos, önálló csoportja, melyet törekszünk mind teljesebbé tenni. A gyűjteménycsoport kor szerint két alapvető részre oszlik. Az első az 1875-nél korábbi, tehát a tízes számrendszeren alapuló értékrendszer bevezetése előtti mérlegeket, a második pedig a tízes számrendszerű mérőeszközök különféle típusait foglalja magába. Legkorábbi mérlegünk egy kis aranymérleg 1768-ból. A fűszeresmérlegek, fontbeosztású rúdmérlegek, pultmérlegek (egyensúlymérlegek), a hozzájuk tartozó font- és lat-súlyok, súlysorozatok a Magyarországon a 18. században általánosan elteijedt bécsi mértékeket képviselik. 77 cm-es hosszával ugyancsak bécsi mérték az a röfrúd is, amely nemrég került gyűjteményünkbe. Az átmenetet képezi egy ún. colstok mérőléc, mely egyik oldalán col-, a másikon pedig centiméter beosztás van. Gabonamérőink közül kiemelésre érdemes az 1867-ben hitelesített gyöngyösi véka, s az 1875-ben Pesten hitelesített 50 literes gabonamérőnk. A gabonakereskedelem mérőeszközei közé tartoznak a gaonafajsúly-mérő készletek, melyek közül a gyűjteményünkben levő legkorábbit 1861-ben hitelesítették. A későbbi mérlegeket nyitott és zárt pulti egyensúlymérlegek különböző típusai, rúdmérlegek, piaci mérlegek, húzós mérlegek, gyorsmérlegek sora és egy vasmérleg képviseli. Ide tartoznak még a különféle literes űrmértékek, mérőedények és a fokolóeszközök. 175