Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

A múzeum alapítása óta eltelt másfél évtized gyűjtő-, megőrző-, feldolgozó-, rendszerező- és nyilvántartási munkája eredményeiről a következőkben kívánunk a kereskedelem és vendéglátóipar dolgozóinak, e szakmákat tanulóknak, más múzeumok dolgozóinak, történészeknek, levéltárosoknak, könyvtárosoknak és valamennyi érdeklődőnek tájékoztatást adni. A múzeum két szervezeti egységének feladatkörébe tartozó egyes gyűjteményeket az azokat kezelő muzeológusaink ismertetik Az egyes gyűjteményeket ismertető szerzők nevét az általuk készített ismertetéseket követően tüntetjük fel. (Borza Tibor) A KERESKEDELEMTÖRTÉNETI TÁRGYI GYŰJTEMÉNY A több mint 13 ezer tárgyat magába foglaló gyűjtemény a kereskedelemtörténeti kutatás egyik jelentős forrása, alkalmas a múlt kereskedelmi tevékenységének sokoldalú bemutatására, megjelenítésére. Létrejöttét nem előzte meg gyűjfőtevékenység, alapját nem értékes magángyűjtemények képezik, mint korábban létrehozott múzeumaink többségében. Közel tízéves múzeumi gyűjtő tevékenység, pályázat, egyéni ajándékozás, vállalati felajánlás és vásárlás folytán több mint ezer alkalommal érkezett hozzánk tárgyi anyag. A gyűjtemény kései létrehozása idején a kereskedelem már önkiszolgáló rendszerrel dolgozott, így a régi üzletberendezések és felszerelések már korábban megsemmisültek. Az országszerte gyors ütemben folyó építkezések pedig egyre kevesebb volt kereskedőházat hagynak érintetlenül. Munkánk egyre nehezebb lesz, sietnünk kell, s fokozottabban támaszkodni a szakma „öregjeire" és a kereskedelmi vállalatok segítségére. Gyűjteményünk fejlődése ez ideig egyenletes volt. Évente átlagosan 6—700 tárgy került a gyűjteménybe, illetve a kiállításokat megelőző célgyűjtések időszakában az évi gyarapodási darabszám ezer felett volt. Gyűjteményünk arculatát a szakmuzeológiai szemlélet határozza meg. A szakágazat sajátossága folytán több olyan tárgycsoportot tartalmaz, melyek korábbi gyűjtését a művészettörténeti szemlélet akadályozta. A szép bolti cégérek esetenként múzemba kerültek, az üzletberendezéseket, a kereskedelem munkaeszközeit nem tartották értékesnek. A gyári termékek tömegcikkjellegük miatt mellőzöttek voltak a kézművesipar termékeivel szemben. Ez a felfogás azt eredményezte, hogy jellemző típusaiból keveset is nehéz fellelni, sokszor a véletlenre hagyatkozva. Napjainkban a múzeumi tárgyak értékrendje változáson ment keresztül, s ez a szakmúzeumoknál fokozottan érvényesül. A tárgyak önálló értékükön túl szakmatörténeti jelentés hordozói. Egy kevéssé esztétikus tárgy is adhat hasznos történeti információt! A bolti locsoló, az ún. vizesnyolcas például egy egyszerű, bádogból készült eszköz, nem különösebben szép, mégis sokat mond számunkra. Az inasok feladata volt a bolt olajos padlóját nyolcas alakzatban fellocsolni. A kereskedőinasokat sokáig (még a közelmúltban is) „vizesnyolcasoknak"" csúfolták. A szakmúzeum tematikus gyűjtésének célja, hogy jellegzetes tárgyi együttesek kerüljenek a gyűjteménybe. Az anyag csoportosítása sem hagyományosan anyagfajták szerint történik. A meghatározó kereskedelmi tevékenységhez tartozó tárgyak alkotnak egy-egy gyűjteménycsoportot. E szemlélet szerint néhány tárgy, esetleg tárgycsoport akár két csoportba is tartozhat, ezek besorolásánál a tipikusság az eldöntő szempont. A kereskedelemtörténeti tárgyi gyűjtemény szerkezete a következő: 1. Cégérek, cégtáblák, 2. Üzletberendezések, 3. Felszerelések és munkaeszközök, 171