Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor: A Magyar Vendéglátóipari Múzeum megalapítása

mában Bihari Ferenc főosztályvezető Kereskedelmi Múzeumot! c. felhívására 1962-ben a Kereskedelemfejlesztési Szakbizottság foglalkozik a kereskedelmi múzeum létrehozásával. Mégis a vendéglátóipari múzeum alapítása kerül előtérbe. A Budapesti Vendéglátóipari Tröszt új igazgatója, Venesz József a nemzetközileg elismert kiváló magyar szakács Sivó Tibornak, a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főigazgatósága vezetőjének biztató kezdeményezésére felkarolta a múzeumalapítás gondolatát — hiszen magának is régi vágya volt — és megbizta egyik kulturális kapcsolatairól ismert osztályvezetőjét a lehetőségek és a feltételek felderítésével, valamint az említett Cukrászipar-történeti Gyűjtemény esetleges átvételi lehetőségének a megvizsgálásával. A megbízatás pozitív eredménnyel végződött az utóbbi ajánlaton kívül, mivel a Hazai házaspár elfogadhatatlan feltételeket támasztott. Néhány idős szakemberrel és vállalati vezetővel folytatott beszélgetés meggyőző volt arra nézve, hogy muzeális jellegű tárgy és dokumentum még jelentős számban található és a vállalatok anyagi áldozatot is szívesen hoznak a cél elérése érdekében. A Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztálya is pozitívan foglalt állást a múzeumalapítás kérdésében. 1965. október 15-én a belkereskedelmi miniszter határozatot hozott a Magyar Vendéglátóipari Múzeum alapítására azzal, hogy azt perspektívában kereskedelmi és vendéglátóipari múzeummá kell fejleszteni. Elfogadta a várbeli volt Fortuna Vendégfogadó földszinti épületrészében történő elhelyezésre tett javaslatot. Elrendelte a házkezelő Pest-Budai Vendéglátó Vállalat cserehelyiséggel történő kártalanítását. Hozzájárult, hogy az első évben, 1966-ban a múzeum üzemeltetését a vállalatok hozzájárulásából fedezzék. A beruházási költségeket a minisztérium viselte. A létrehozott múzeumi szervező bizottság a határozatnak megfelelő feltételeket megteremtette, a helyiséget kiürítette, melynek egyik szobája a leendő muzeológusok számára rendelkezésre állt. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya a múzeumi előzetes működési engedélyt 1965 decemberében megadta, a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főigazgatója pedig e sorok íróját a múzeum szervezésével és vezetésével 1966. január 1-i hatállyal megbízta. A gyűjtőmunka két muzeológussal, de még tárgyi előfeltételek nélkül, egy pinceraktár birtokában megkezdődhetett. A nehéz kezdetet csak a dolgozók és a szakma lelkesedése tudta áthidalni. Ehhez járult a tervezők (KERTI), a kivitelezők (VIBEG), s nem utolsósorban a Fővárosi Műemléki Felügyelőség segítő szándéka mellett az I. Kerületi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztályának támogatása. A ház műemlék. Körülépített, egyemeletes, három középkori ház alapjaira épült, copf homlokzatú épület. 1777-től a Budára költözött egyetem, majd a Helytartótanács céljait szolgálta. 1784 végétől Buda város Tanácsának tulajdonában fogadó, vendéglő és kávéház lett f868-ig működött mint vendégfogadó, majd rajziskola, nyomda és 1872től törvényszék, majd miniszteriális hivatal. A második világháború nagyon megrongálta. Az ideiglenes és részleges helyreállítás után a diákélelmezési vállalat központja kapott helyet az emeletén. Földszintjét több magánlakás foglalta el, s a vállalat karbantartó műhelye. Ez utóbbi helyén létesült a Vendéglátóipari Múzeum boltíves kiállító termekkel, munkahelyekkel. A feltárás, bontás időszakában folyt a tervezés s közben a jó ütemű építés, melynek köszönhetően július hó végén a műszaki átadás megtörténhetett. Közben a muzeológusok járták az országot, felkeresték a vendéglátóipari vállalatokat, ahol a már január hóban megküldött körlevél alapján kijelölt múzeumi összekötő segítette a gyűjtésben a muzeológusokat. A 15