Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század elején
sabbak lettek. A század elején Bártfán már 1 Ft és 1 Ft 30 kr. között mozgott egy nyolc tál ételből álló ebéd a table d'hôteon. Csaplovics megjegyezte ugyan, hogy ugyanezért a Bécs melletti Badenben legalább 8—10 Ft-ot kellene fizetni. 4 6 Füreden mindez még drágább volt: 6 tál étel a harmincas években már 2 Ft-ba került! 4 7 A konyhai nyersanyagokat mind az önállóan főzető vendégek, mind a vendéglősök a közvetlen környékről szerezték be, némelyik fürdőhelyen még külön mészárszék és működött. (Ezt azonban nem nagyon engedélyezték, elsősorban egészségügyi okokból). A húsfélékhez, zöldséghez aránylag olcsón lehetett hozzájutni, a század negyvenes éveire azonban elsősorban a frekventált fürdőhelyeken megnőttek a nyersanyagárak. Horváth Bálint 1848-ban már azt írta Füredről, hogy a falubeliek a gyümölcsért pesti árakat kérnek az üdülőktől! 4 8 A legtöbb minőségi kifogás a nem hazai nyersanyagú kávé ellen merült föl. (Ami a nyersanyagot illeti: a vendéglősök sokszor kénytelenek voltak pótanyagokból előállítani!) Csaplovics egyenesen szilvalevesnek titulálta 1817-ben a bártfai kávét, amelyért a kávés képes volt 30 krajcárt kérni, míg ugyanez dupla cukorral 45 kr-ba került! Bécsben ugyanezért 21 kr-t, Pesten meg csak 18 kr-t kellett fizetni. Mikor Csaplovics megkérdezte ( a kövér kávést az árak felől, az csak annyit mondott: „Egy ilyen fürdőben mindennek drágábbnak kell lennie." 4 9 A gyógyfürdők vendége szórakozásokat is talált: részint helyben, részint távolabb. A kávéházban már a XVIII. században több billiárdasztal állott rendelkezésre. 5 0 A kártyaA budai Császárfürdő udvara a kioszkkal. (Kőrajz a XIX. sz. közepéről.) 158
