Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század elején

nem igazolódott be, s nem mindenki volt hasonló véleményen. Voltak olyan tulajdonosok is, akik egész évben nyitvatartó fürdőhelyet akartak megvalósítani. Ilyen volt a zágrábi káptalan birtokát képező, Varazsd mellett fekvő Toplica fürdője, ahol a varazsdi s a környékbeli honoráciorok részére az ún. Konstantin-fürdőben fűthető vendégszobákat rendeztek be.

2

5 Az állandó épületek külseje - a XIX. század első felében divatozó stílusnak megfelelően - általában sima, nyugodt, egyszerű, klasszicista volt. Magát a gyógyforrást a XVIII. század végétől már a legtöbb helyen nemcsak fába, hanem kőbe foglalták, sőt — a fürdőhelyek legjellegzetesebb épületévé avatva - nyitott oszlopsoron nyugvó tetővel fedték. A Helytartótanácsnál 1786 júliusában tárgyalt füredi fürdőrend egyik pontja kifejezetten azt javasolta, hogy a belgiumi Spaa mintájára készítsék el a kút befedését.

2

6 Ebben a kútépület-típusban volt valami, ami már nem csupán a klasszicista stílus számlájára írható. Sokkal inkább tudatos antikizálásnak kell felfognunk: a „Nymphis medicis" templomának újraélesztésének. Ez a tudat késztette gr. Batthyány József Antalt, mikor a tarcsafürdői gyógyforrás fölé 1795-ben egy gloriettet építtetett, amelyet egyenesen „Tempel der Genesung"-пак nevezett.

26

/А Csaplovics János maga is érezte ezt a kissé áhítatos megközelítést, mikor így írt 1817ben a bártfai fürdőről: „Az egész kereszténység nem másképp, hanem mintegy alázattal és illendőséggel lép a gyógyforráshoz."

2

7 Voltak olyan helyek, pl. Mehádia, ahol tudatosan éltek is az egykori rómaiak hagyományaival. (Innen maga a Herkulesfürdő elnevezés is, az ókori „Ad aquas Herculi sacras" nyomán, amely 1817-ben vált hivatalossá a mehádiai fürdők elnevezés helyett.)

2

7/* A gyógyforrás közvetlen közelében mindig volt sétány, promenád. A már előbb idézett parádi példán kívül elég hivatkoznunk akár Balatonfüredre vagy Bártfára. A fasorral szegélyezett sétánynak ugyanis megvolt a maga gyakorlati célja: az orvosok sokszor ajánlották pácienseilaiek, hogy а gyógyvizet ne egyszrre igyák meg, hanem reggeli sétájuk közben kortyolgassák. A fürdőhely legfényesebb épülete kétségkívül az előkelőbb vendégek elszállásolására, táplálására és szórakoztatására épített fogadó, étterem és kávéház volt. A szobák legtöbbször fürdőszobákkal voltak egybeépítve, hogy a vendégnek ne kelljen a közös fürdőházba elmennie, hanem saját szállásán élvezhesse a számára fölmelegített gyógyvíz áldásait, a számára fönntartott kádban. Hogy pedig ne csak a test, hanem a lélek is megtalálja gyógyulását - ahogy azt Zala vármegye a Helytartótanácsnak fölküldött füredi fürdőrend-tervezetében 1786 februárjában írta

2

8 — az egyházi tulajdonosok, ill. a katolikus vallású földesurak fürdőkápolnát is emeltettek a gyógyvizeknél. Ez még inkább a XVIII. század erősen rekatolizáló hagyománya volt, hiszen a budai Császárfürdő Nepomuki Szent Jánosnak szentelt kápolnája még 1727-1728-ban épült,

2

9 vagy a Sopron város tulajdonában levő balfi fürdőt a tanács 1772-ben ékesítette föl kápolnával,

3

0 mégis a hagyományok az új században is továbbéltek. Sokszor a régi kápolnák újjáépítése jelentette ezt a tradíciót, mint pl. a Császárfürdő esetében, ahol a régi a fürdő bővítésének esett áldozatul, vagy Füreden, ahol az 1761 tavaszán épült, harminc emberre méretezett kicsiny kápolnácskát 1846-ban váltotta fel a klasszicista kerektemplom.

3

1 A legforgalmasabb fürdőhelyeken azonban másfajta szentélyeket is lehetett találni: Ihália templomait. A füredi kőszínház jelentősége nagyon is ismert a magyar nyelvű színjátszás történetében. Bártfán ennél már jóval szerényebb fából készült, tapasztott épületben kaptak helyet a világot jelentő deszkák.

3

2 A reformkori fürdőhely képét még különféle hivatalos épületek — pl. a fürdőigazgató153