Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
H. Szűcs Gitta: A Pesti Nagykereskedők Testülete
A testület azonban ragaszkodott régi, a szabadalomlevelén alapuló szervezetéhez és így figyelmen kívül hagyta az 1872-es ipartörvényhez csatlakozó december 4-én kiadott miniszteri körlevelet, mely a kereskedőtestületeket alapszabályaiknak módosítására szólította fel. A nagykereskedelem gyakorlása egyébként - a kicsiben való árusítás eltiltásának kivételével — eleve az iparszabadság elvén nyugodott. A következő miniszteri alapszabály-módosító felhívásra, ill. a városi tanács 1880. október 30-i sürgető határozata ellen a testület részletes előterjesztést szerkesztett, melyben kérte a régi szabályzatok elismerését is. Kifejtették, hogy a Nagykereskedők Testületét nem lehet azonosítani az iparoscéhekkel, mert alapszabályaik a kereskedés szabad gyakorlását nem nehezítik meg, űzését céhszerű korlátok nem kötik, másokat kizáró jogaik nincsenek, így egyetlen pont sem áll ellentétben az ipartörvény által biztosított iparszabadság elvével. A felvételhez szükséges magasabb erkölcsi, gyakorlati és vagyoni képesség viszont csak a sikeres kereskedelmi működés feltétele, ettől még a testület nem válik céhhé. Ezeken alapul tagjainak kiváltsága is, ami azonban már lényegében csak a „királyi kiváltságos nagykereskedő" cím és a Monarchia címerének használatát jelenti. A testület alapszabályainak módosítására vonatkozó rendelkezést a minisztérium felfüggesztette az előkészületben levő újabb ipartörvény megalkotásáig. Az 1884: XVII. törvénycikk már részletesebben szabályozta az ipartársulatok működését is. E szabad elhatározáson nyugvó érdekvédelmi egyesületekbe az ipartestületekkel ellentétben továbbra sem volt kötelező belépni és minden hagyományos kereskedőtestületnek, ha fenn kívánt maradni, át kellett alakulnia ipartársulattá. A Nagykereskedők Testülete 1885. május 30-i közgyűlésén alakult át végleg ipartársulattá és vette fel a Budapesti Nagykereskedők és Nagyiparosok Társulata nevet, anélkül, hogy összetétele megváltozott volna. Gyártulajdonosok már megalapításában is részt vettek és a nagykereskedelemnek kezdettől fogva egyik, a törvény által is szorgalmazott rendeltetése volt a gyáralapítás. A nagykereskedők között többen — elsősorban a kézműáru-cégek - saját műhelyeikben előállított cikkeket árusítottak. így e hagyományos, a céhes korszakból a kapitalizmusba átnövő kereskedőtestület fejlődése is követte a kereskedelmi és ipari tőke összefonódásának folyamatát. Az új alapszabályok a törvény által megszabott kereteket figyelembe véve készültek el. Céljaik a nagykereskedelem és nagyipar közös érdekeinek védelme és képviselete az országos hatóságoknál, a társulati tagok és segédszemélyzetük között a rendezett viszony fenntartása, a kereskedelmi és iparintézetek alapítása, fenntartása a szakképzés elősegítésére, segélyegyletek, kórházak anyagi támogatása és ellenőrzése, és mindennek érdekében a társulati vagyon kezelése és gyarapítása. Szabályozták a tagdíjak szedését valamint az évi közgyűlések rendjét, a vezetőség választását. 3 6 A régi testületi tagokon kívül beléphettek a főváros nagykereskedői, bankárai, nagyiparosai és a részvénytársaságok igazgatói. 1895ben például az 53 cégfőnök mellett 31 céget, 6 részvénytársaságot és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot találjuk a társulatban. 3 7 A 19. század végére Budapest gazdasági életében a gyáripar már egyre nagyobb, a kereskedelmet messze felülmúló jelentőséget kapott és régóta kinőtt a testület keretei közül a nagykereskedelem egészével együtt. Ennek megfelelően alakult át, majd 14 évi fennállása után, az ipartársulat újra kereskedelmi testületté, illetve olvadt össze a város legrégibb a polgári kereskedők — testületével. A Budapesti Kereskedelmi Testület 1898. november 28-i alakuló közgyűlésének határozatait, a két anyatestület vagyonának összesítését az 1899. április 18-i első bizott102
