Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Rózsa Miklós Lajos: Újabb adatok a XVIII. sz. végi pesti cukrászati termeléshez I. rész

Sándor István írja 1791-ben Sokféléjében, hogy „A' rozsolis az Olaszoknak találmányok, a' neve ros-solis nevű fűtől, mely beléje vegyíttetett, vette eredetét". (Sándor István: Sokféle I—XII, 1791—1808. I. 86.) Ros Solis: Sonnent hau (Rosella, Sponsa Solis, oder Sponzia Solis) ein niedriges Zartes Kraut. Man zieht hiervon einen Spiritus ab. (Schedel

, II. 408.) Sonnenthau: Gattung insektfresserPflanzen: Drosera. (Wahrig 3321.) Drosera: harmatfű. A harmatfű-félékhez (

Droseraceae) tartozó növénynemzetség; közel 90 faja van. A rosoglio szó később jelentésváltozáson esett át. Az 1900-as években ez az általánosan elterjedt neve a narancs-virágból, gyümölcsökből és fűszerekből készült különböző olasz likőröknek, amelyek nádfonattal bevont üvegekben kerülnek eladásra. (Meisterwerk der Speisen und Getränke. Herausgegeben von Dr. P. M. Blüher. Vierte Auflage. I—

II. Leipzig, 1904. II. 1843.) 97. Míg a soproni borvidék borai közül ma a kékfrankos a legismertebb, a XVIII. sz. végén és azt követően a „sopronyi aszuszőllő borok csak a világszerte hires tokajinak engednek valamit, de a ménesivel méltán vetekednek". — Fényes Elek: Magyar országnak, 's a' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. I—VI. Pest, 1836—1840. I. 246. 98. Ménes az aradi Hegyalja tövében fekvő község, melyet szőlőhegye Fényes Elek szerint egész Európában ismertté tett. Ugyanis „itt szüretik azon aszuszőlőbor, melly setét vörös szine, édessége, tüze, 's más boroktői különböző felette kedves szamatja által, melly a szegfűhöz hasonlít, annyira elhiresedett, hogy sokan még az ős tokajinak is ellenébe teszik. Fő szőlőfaj, mely legtöbb aszút ad: az ugy nevezett kadarka (fekete szőlőfaj) melynek van egyszer 's mind azon kedves szamatja is, mi által a' ménesi minden más aszubortól jelesen különbözik, 's csak a' malagaihoz hasonlítható". — Fényes i. m. IV. 472. — Ungarische Miscellen. Herausgegeben von Dr. Lübeck, Johann Karl., I. 1805. Heft. 1. Seite 49. 99. Schampagner: Champagner (pezsgőbor) németes írással. 100. Das Seidel: ein in verschiedenen Provinzen Deutschlands übliches Mass so wohl trockener als flüssiger Dinge, welches aber von verschiedenen gehalt ist. — Adelung IV. 29. ; Wahrig (3247.) szerint régi délnémet folyadékmérték. Bajorországban 0,53451 1, Bécsben 0,353681 1, Magyarországon 0,4 1 (Alberti v., Hans-Joachim: Mass und Gewicht. Berlin, 1957., 329., 407.), pontosan 0,4242 1. (Új magyar lexikon. 4., változatlan lenyomat. I—VII. Bp. é. п. IV. 611.) Das Seidel magyarul: meszely (

Fogarasi, Johann: Kaufmännisches Wörterbuch. Ungarisch und deutsch. 1—2. Theil. Pesth, 1843., 1. Theil. 50.). Die Seidelflasche : meszelyes üveg; olyan üveg, amelybe 1 meszely (tehát attól függően, hogy bécsi vagy magyar meszely, 0,3536, vagy 0,4242 1) folyadék tölthető. Az, hogy Gräter a málnaszörpöt úgy hirdeti, hogy az meszelyes üvegben kapható, arra utal, hogy ezzel az egységenkénti (üvegenkénti) mennyiséget jelöli meg. Ez esetben viszont a pezsgős üvegben való vásárlás lehetőségének hirdetése is (üvegenkénti) mennyiségre utalásnak tűnik. 101. Die Bouteille:<fr. bouteillelat. buticula (buttis kicsinyítő formája), általában minden palack (függetlenül anyagától), amelynek széles hasa és szűk nyaka van. Különösen azoknak a különböző színű, keskeny nyakú üvegpalackoknak az elnevezése, amelyekben a háztartásban a bort, borpárlatot és egyéb folyadékot tárolták. Adelung I. 1440., Krünitz VI. 293., Wahring 738. A magyarban 1752 óta előforduló butelia a ném. Buttel-ból ered. A magyar szó ia végzete latinosítás eredménye. M. Tört. Etim. Szótár, I. 396. A borospalack (Weinflasche) a ném.-ben még a XIX. sz.-ban is Bouteille volt (Duden Etym 172.). Különbséget tesz a butélia és — éppen a tokaji bor szállítására szolgáló — üvegpalackok között az e palackokat gyártó regéci üveghutát ismertető mű is. Vö. Takács Béla: A Zempléni hegység üveghutái. Bp. 1966., 43—44. lap és 3., 8. kép. 102. Mandoletti; a velencei tájnyelvi mandolatoban gyökerező szó, az ol. mandorlato nevű sütemény megjelölésére (Boerio 392.). A mandulafa (Amygdalus communis, Prunus amygdalus) és gyümölcsének lat. nevére, az amygdalia-та. és amygdalium-ra kései lat. amandula-n, amandolare-n keresztül visszanyúló ol. mandorlo (mandulafa) ill. mandorla (mandulafa termése) szóból származó mandorlato melléknévként használva mandulást, főnévként mandulás süteményt jelent. (Boerio 392.) Kuglemá1 (423.) mandorletti. 10» 147